Zajra ébredtem, hajnali négy órakor. Már készültem neki, hogy macskapecsenyét készítek ma, ha nem hagyják abba a rosszalkodást kedvenc négylábúim, amikor is észrevettem, hogy bizony nem ők zizegnek, hanem csak ülnek és lelkesen figyelnek valamit... Odaóvakodtam a zajforráshoz, és félálomban próbáltam kivenni, hogy mi a fene lehet az. Először egy falevélnek néztem, aztán azon gondolkodtam, hogy tán egér? Utóbbit azonnal elvetettem mint tippet, mert az egér valószinűleg már világgá szaladt volna. Kitöröltem picit az álmosságot a szememből, és akkor láttam, hogy egy - amúgy tök cuki, tenyérnyi - béka nézeget engem... Ugyan tök cuki, de hogy hozzányúljak.... Na mi legyen. A család felnőtt férfitagját felesleges lett volna felébreszteni, ugyanis ha azt kell nézni, hogy ki fél jobban a béka vagy ő... Hát ő nyert volna... Így hát hősiesen kézbe vettem az irányítást és szereztem egy óriási lavórt (amiből várhatóan nem ugrik ki idő előtt) és beletereltem... Elindultam vele kifelé az udvarra... Továbbra is félálomban azon gondolkodtam, hogy hova költöztessem... Természetesen minél messzebbre, nehogy visszajöjjön. Aztán úgy döntöttem, hogy kerítésen kívül rakom biztos ami biztos. Mivel zárt kerítésünk van, így egy lendülettel átlendítettem a lavórt a kerítés felett és kipottyantottam a békát. Annyi hallattszott csak, hogy kopp... akkor picit felébredtem, mert rájöttem, hogy a túloldalon bezony a járda várta, kemény betonborítással... Upsz. Istenbizony nem akartam rosszat... Nem mertem megnézni, visszamentem aludni némi lelkiismeretfurdalással, kisbéka köré angyalszárnyakat képzelve... Aztán reggel mégiscsak megkukkoltam, hogy mi a helyzet és vajon nagy jószándékomban kinyírtam-e... már nem volt ott, úgyhogy bízom abban, hogy az angyalai jobban vigyáztak rá, mint én és éli tovább boldog békaéletét...

A mai nap kérdése: hogy a fenébe került be a béka hajnali négykor a lakásba? A nap jó híre: bár a lakásban volt, de nem az ágyamban...