A levél gyakorlatilag teljesen közömbös és lényegtelen. Bizonyos szempontból. Másik szempontból pedig igencsak érdekes... Meghallott egy dalt valahol, amiről én írtam neki két hónappal ezelőtt... egy olyan dal, ami a volt kedvesnek szól, miszerint amit ő nem értékelt, azt értékeli más (Groovhouse: szívvel-lélekkel). Most leírta, hogy megértette a dalt és gratulál és boldog, hogy megtaláltam a társam...
Má' elnézést, de bolond ez az ember? Mikor volt már két hónapja? Most fogja fel, hogy akkor mit írtam? És ha így is van, mi a fenének válaszolt rá? Amúgy pedig ez válasz arra, hogy nem vagyok hülye, mert tényleg foglalkozik velem. Szerintem többet is, mint ahogy szeretné. Persze nem vonok le semmilyen felesleges következtetést.
Igaz, hogy válaszoltam, válaszolt, megint válaszoltam és így azért, ha belegondolok, hát a stílusom... khm... büszke és talán lekezelő kissé, és igencsak olyan bölcs gondolatok vannak benne, amiken én is csodálkozom. Akár elégedett is lehetnék, hiszen azt kapja, amit megérdemel, de valahogy mégsem okoz boldogságot és elégedettséget, mert azért csak belerúgtam egyet...
Najó, azért mégis jólesik, nah.
Nem véletlenül vagyok jaguár, hiszen az ő jellemzői igazak rám is. És a jaguár nagy vadász. Mindig kivárja az időt és akkor úgy támad, hogy az ellenfelére halálos csapást mérjen.
Azért ha belegondolok, milyen mocsok tudok lenni, és ez még örömet is okoz... 
Rossz Jaguár... állj a sarokba és szégyelld magad...
