Na tessék. Mindig történik valami. Tegnap a kisfiam apukája állt elő félénken az ötlettel, hogy el tudnám-e képzelni, hogy mi esetleg újra egy pár... Na ettől egyből görcsbe ugrott a gyomrom ésa "jajj, ne!" szavak jutottak az eszembe. Azt hittem, már túlléptünk ezen és szomorúan észlelem, hogy nem. Hogy ő még mindig újra tudná kezdeni, tiszta lappal...de én sajnos nem látok rá esélyt... Sőt mi több, rájöttem arra, hogy én egyáltalán nem akarok tartós párkapcsolatot. Jobb nekem egyedül, szabadon, a saját magam uraként, mint "homok a szélben". Egy tartós kapcsolat amúgyis olyan macerás... Én mindig is szabad lélek voltam... és talán az is maradok. Van, ami sosem változik... azaz változott volna, egyvalakiért... de ilyen talán csak egyszer van az életben...