... igen, én voltam az, aki reggel sprinteltem a vonattól a munkahelyemig, de nem azért, mert annyira hőn vágytam volna dolgozni, hanem azért, mert majdnem megfagytam ebben a szélben, és a munkahelyem fűtött és szélmentes biztonsága megsokszorosította a lelkesedésemet, hogy mihamarabb beérjek az épületbe.
tavaszváró
tavasssz
Jó, hát kicsit esőcseppes az idő, de a tavasz letagadhatatlanul itt rezeg a levegőben.
Ugye, hogy az ajtódíszem segítségével mégis csak sikerült bevonzani?
upsz
Tegnap, amikor hazaértem még világos volt és kellemes idő. Kiültem a tornácra, és nagyon lelkesen összedobtam egy virágos tavaszváró ajtódíszt.
A ma reggeli időjárásból ítélve...
valamit nagyon elrontottam!
Ide lőjetek!
(azután vásároljatok magatoknak új monitort :)!)
tökéletes reggel
Vártam már, hogy tavasz legyen és a kellemes meleg napsütésben, a tornácon kortyolhassam a kávémat a már szinte giccsesen idilli környezetben.
Ez ma meg is történt, igaz a kellemes meleg hiányzik még, de a giccsesen idilli környezet eleve adott, a napsütés pedig maga a tömény energia, és a február pedig végül is már a tavasz hajnala.
a mai nap nem a barátom
Reggel, ahogy kiléptem az ajtón, úgy elfáradtam, hogy egyből le is ültem pihenni, közben az élet értelmén gondolkodtam. Na meg azon, hogy akkor én most fogom magam és visszamegyek a lakásba, visszabújok az ágyba és a fejemre húzom a takarót, és ki sem jövök onnan tavaszig.
Nem nagyon motivált a térdig érő hó, illetve az, hogy még mindig ugráltak a kis kalózok az égből és a szél is fújt. De azért a szibériai időjárásban csak kiharcoltam magam az állomásra, természetesen a megfelelő duzzogás mellett, persze, csak miután a harmadik utcából visszafordultam a telefonomért.
Amúgy a keskenyebb mellékutcákban az embereknek van egy olyan jó szokásuk, hogy a járdáról az út közepére halmozzák a havat. Mondanám, hogy vicces, de nem az, mert akadályozza a közlekedést (amúgy meg senki nem használ járdát, mindenki az úton megy). Szóval hülye szokásnak tartom ezt is, mint az esőben való locsolás, vagy szintén esőben az elektromos fűnyíró alkalmazását.
Jellemző, hogy Pesten meg még egy kóbor hópihe sincsen.
Nem nagyon motivált a térdig érő hó, illetve az, hogy még mindig ugráltak a kis kalózok az égből és a szél is fújt. De azért a szibériai időjárásban csak kiharcoltam magam az állomásra, természetesen a megfelelő duzzogás mellett, persze, csak miután a harmadik utcából visszafordultam a telefonomért.
Amúgy a keskenyebb mellékutcákban az embereknek van egy olyan jó szokásuk, hogy a járdáról az út közepére halmozzák a havat. Mondanám, hogy vicces, de nem az, mert akadályozza a közlekedést (amúgy meg senki nem használ járdát, mindenki az úton megy). Szóval hülye szokásnak tartom ezt is, mint az esőben való locsolás, vagy szintén esőben az elektromos fűnyíró alkalmazását.
Jellemző, hogy Pesten meg még egy kóbor hópihe sincsen.
:)
Ma örömmel konstatáltam, hogy már nincsen olyan kukk-sötét reggel, induláskor és ez olyan pezsdítőleg hatott rám, hogy még a kávémat is majdnem elfelejtettem meginni.
Erősen vizualizálom, hogy ez a fény az életemben is nyerjen teret magának és söpörje ki a sötétséget.
Egyébként pedig tavasz-érzésem van.
ragyogás
És megint itt van az az időszak, amikor ragyogó napsütésre ébredek és kezemben a bögre kávémmal kiülhetek a tornácra, a hintaágyra és engedhetem be magamba a napsugarak éltető erejét.
Itt van már a Tavasz, a kertek alatt.
tavaszhívó
Várom már, hogy ismét langymeleg estéken ez a finom illat öleljen át és zsongító-bongító vihánc-virgonc mosollyal, nevethessek ismét a tavaszba....
tavaszhívó
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
