Lottózóban a sorsjegyért cserébe a csaj elkunyerálta az összes aprómat, de azért megkérdezte, hogy maradt-e még egy fémpénzem, amivel lekaparom, mert ha nem, ő szívesen ad kölcsön.
Bírom a búráját :)
Na gondoltam, nézek egy kis mentalistát, még ezt a szellemes sorozatot úgysem volt alkalmam megsasolni. Lehuppantam a tévé elé a kis szendvicsemmel és mit látok.... na mit?
Válás után derül ki az, hogy igazán ki milyen ember.
Bár már majdnem hat éve, hogy elhagytam, de az én volt férjem a mai napig döbbenetesen sok energiát öl abba, hogy nekem rossz legyen, minél több fájdalmat okozzon és ahol tud, keresztbe rak.
Meg is mondta, hogy mivel elhagytam, mindent megtesz a boldogtalanságomért. Közben persze fennen hirdeti a saját boldogságát. Persze azt is tudjuk, ha valóban annyira boldog lenne, nem azzal foglalkozna, hogy engem boldogtalanná tegyen.
Volt idő, amikor még hatással volt rám. Elég nagy tára van alantas módszerekből, sunyi hátbatámadásokból... szinte már fáj a késnek a hátamban...
Ám egy ideje már csak nagyon együttérző vagyok vele... szörnyű lehet ennyire szánalmasnak lenni.
A mostani tettén is megdöbbentem elsőre, aztán a meghökkentség után éktelen nagy röhögés fogott el.
Mindegy, hogy mi a színjáték, a lényeg a valóság.
Fogadjatok meg egy tanácsot!
Ne váljatok!
Lakjon jól minden kutya!