Oviban most, a hét elején vannak a nyílt napok és ezen belül én ma voltam az Anyák-napi ünnepségen (lehetett választani, hogy ki-mikor ér rá). Így hát reggel, előre látó módon a sminkelés kimaradt. Fűztünk karkötőt, 56 szemből, így lett egy kis malám (a malát meditációhoz használom, és mi lehet áldottabb, mint amit a gyermekem készített nekem?) és utána a gyerkőcök előadták a műsort, a legvégén pedig virágot ajándékoztak, olyan cserépben, amit saját kézzel festettek. Mit mondjak, gyönyörű lett. Még jó, hogy vittem jó sok zsepit. Dadusnéni mosolygott is, hogy hát nem sír anyuka, de anyuka mindig sír, mert ő ilyen meghatódós, ha imádott kisfiáról van szó és ez így is marad, amíg világ a világ és anyuka ezt nem szégyelli.
Ma terveztem egy csomó elintéznivalót, de most ez nagyon jólesett, feltöltött, tele vagyok melegséggel, lágysággal, eszem ágában sincs emberek közé menni. Csupa-csupa szép és jó dologgal, örömet okozó tevékenységgel foglalkozom ma, mert megérdemlem és mert már rám fér.