(Srácok beszélgetnek a másnapi indulásról)
Férfim: Holnap reggel induljunk úgy, hogy erre jössz autóval és itt veszel fel
Jóbarát: Jobb lenne, ha Te jönnél át és onnan indulnánk
Férfim: Gyere értem, kérlek
Jóbarát: Akkor hamarabb kellene indulnom, gyere Te légyszíves
Háttérből halkan: ha átjössz, készítek Neked csíkos kávét
Jóbarát: Igazad van haver, tényleg úgy lesz jobb, ha én jövök!
:)
(Megjegyzem két háznyi távolságról folyt a "vita")
Ő: Hallgattam a rádiót és arról volt szó benne, hogy egy nő mikor aranyos.
Én: Na és, mikor?
Ő: Amikor álmos, meg amikor kócos.
Én: És én mikor vagyok aranyos?
Ő: Te mindig... amikor nem idegesítelek fel.
Éssss....
már nem havazik, de a kövér hófelhők még itt tanakodnak, hogy mi legyen. Kérdésekre a válasz, közel lakunk Pesthez, nincs ötven kilométer a távolság :)
Lehet, hogy az ablakban ez a Királyfival gyártott matricafesték-hóember idevonzotta a havat. Mindjárt elkezdek forintokat festeni, hátha úgy is működik és holnap pénzeső potyog majd az égből...
Amúgy pedig megvan Királyfim és a párom ajándéka, szóval halleluja. Úgyhogy idén nagyon jól telik a december, nincs kapkodás, nincs rohanás, jajj de nagyon vágytam egy ilyenre. És ha akarom, még a kajával sem lesz macera, elvégre egy éttermet vezetek.
Hawaidizsinapfény... ja nem, hóeséscsillogásdecemberKarácsonystresszementesünnep :)
Nem is.
Ugye milyen figyelemfelkeltő a cím?
Akár bulvárcikket is írhatnék, ott is van nagy figyelemfelhívó cím és nincs mögötte tartalom, de sok ember érdeklődését felkelti.
Ahol ki vagyok linkelve, ott is jól mutat oldalt egy ilyen.
Humorheroldcirnyó bejegyzését olvashattátok.
Cirnyós fülbevalóm osztatlan sikert arat.
Minden nap - többen is - megdicsérik, hogy milyen szép és, hogy mennyire illik hozzám.
Én meg minden nap - többször is - elmesélem a történetet, hogy jutott hozzám :)
Mindennapos öröm-ajándék.
Tegnap olyat tettem, amilyet még sosem. Ez talán köszönhető annak a misztikus, ünnepi hangulatnak, ami megtalált és nem enged... talán a kisfiam fertőzött meg vele, aki gyakorlatilag egész évben a Mikulást és a Karácsonyt várta... sokszor jött saját gyártmányú puttonnyal, "ajándékokkal" megpakolva.
Úgyhogy tegnap megtámadtam a Rossmant, ahol nagyon sok, kedvező áron található ilyen termék van most, jól bevásároltam ünnepi kellékekből és elkezdtem feldíszíteni a lakást. Talán életemben legelőször tettem meg ezt...
Hétvégén pedig folytatjuk a készülődést...
Ez az Ünnep más mint eddig.... anyagi világtól mentes, igazi Csoda-Ünnep vár ránk...
Ráadásul az is csak fokozza a jó hangulatomat, hogy idén végre nem munkával telnek az Ünnepek... még a Karácsony és Új év közötti időszak sem...
A sok viszontagság miatt nehezen tudom, elhinni, hogy velem is történhet jó, hogy én is megérdemlem a boldogságot. Amikor jó történik, csak sokszor legyintek, úgyis csak átmeneti... Ezért nem is vállalom be teljesen, mert erre a rövid időre minek?
Ilyenkor elkezdenek szétszaladni a lovak, én meg nagyot toccsanok a trágyadombon és lógatom az orrom a szarba... Ilyenkor aztán maximális energiabedobással tudok szenvedni, gyakorlatilag azért, ami nincs is. Persze minden az elvárásaimnak megfelelően alakul...
Aztán egy idő után megunom és felkelek. Összeszedem a lovakat és rendezem soraimat. Lassacskán megtanulom, hogy nekem is van helyem itt, én is fontos vagyok, nekem is jár a boldogság. Talán azért, mert már megfizettem az árát.... talán alanyi jogon, mert a boldogság mindenkinek jár.
Amit kapok, örömmel el kell fogadni, és bármeddig is tart, teljes erőbedobással örülni kell neki és büszkén felvállalni.
Nehéz utat választottam, sokszor leülök, mert elfáradok... de tiszta fejjel látom, mennyire szerencsés is vagyok...
...
... és a Vonzás Törvénye nem hülyeség
...