Nehéz a táskám. Hazamegyek, kipakolok. Megtalálok egy-két elfeledett dolgot. Aztán elkezdek visszapakolni. A létszükségletű dolgokat nem lehet kihagyni belőle, mit ezért, mit azért.
A táskám, a rendrakás után ugyanolyan nehéz.

... el kell ismernem, amikor bemegyek a volt munkahelyemre, ahonnan már egy éve eljöttem és a régi kollégák még mindig a nyakamba ugranak és örömködnek és széjjel tépnek, és arról faggatnak, hogy ugye visszajövök-e oda dolgozni....

... mindig mindenki szidja az orvosokat, én, most, csakazértis dicsérem őket.

A posta mellett nyílt egy ARANYHAL étterem.

Imádom. Tombolnak az energiák, táncot jár a természet. Varázslatos.
Persze, hozzáteszem, mindaddig szeretem a vihart, amíg kárt nem tesz, de addig imádom, eggyé tudok válni vele...

Tegnap, a vonaton hazafelé már jött a vihar. Feketeség volt és ömlött az eső. Mindenki pánikba esett, hogy jajj, most mi lesz és jajj, hogy fog hazamenni az állomásról, jajj, elázik és jajj így, jajj úgy. Mindenki, kivéve engem. Én izgatottan vártam, hogy ha megérkezek, esik-e még.
Elázok, na bumm, és akkor mi van, vizes leszek, megszáradok. Ennyi. Meg még hozzászámolom a vihar utáni szivárványt és megvan a hab a tortán.

Tombolt még a vihar, mikor megérkeztem, átverekedtem magam a lebetonozott pánikoló népségen, akik azt hitték szerintem, hogy sav esik az égből, mert egy csepp víztől pánikszerűen nyomultak fedél alá, ráadásul az útba, hogy az őrültek, mint én se tudjanak közlekedni, majd szépen, komótosan bicikliztem hazafelé, biztos ami biztos, a főúttal párhuzamos mellékúton, én sem figyelek bringázás közben, autósoknak sem annyira jó a látási viszony, közben vigyorogtam az ég felé, a kezemmel toltam el a vizes tincseket az arcomból, élveztem a vihart és tök jól elvoltam. Aztán abbahagyta az eső, én meg bőrig voltam ázva, jól nézhettem ki, furcsán néztek rám, de szokásom szerint én csak nevettem. Aztán a zöldségesnél is kitárgyaltuk a vihart, az eladó hölgy azt ragozta, hogy milyen félelmetes, meg hogy ő hogy elbújt, és hogy hihetetlen, hogy én nem félek, hogy meghalhatok... én meg azt ragoztam, hogy ami meg van írva, az meg van írva, viharban meghalni ugyanakkora esély, mint bárhol máshol, a vihar pedig varázslatos, ahogy a természet megmutatja az erejét... Azt mondta, igazam van végülis és hogy jó, hogy így tudom látni a dolgokat. Szerintem is :D

Vicces volt, ahogy hazaértem, a nap már ezer ágra ragyogott, én meg ott voltam vizes ruciban, mint aki most szállt ki a medencéből :D

Hát az úgy volt, hogy ment előttünk egy igazán randa nő. A szépség persze relatív fogalom, de ez a nő leginkább az igénytelenségtől volt randa. Ritka haj"korona", ami még szőke is, loncsos, zsíros, tincsekben lógó, az arcbőre is zsíros, pattanásos, látható helyeken szőrzet (és nem a fejére gondolok) ruházata fehér és átlátszó, amiből itt-ott kibuggyant aminek nem kellene, és bringán tolta a kisfiát, kecses, trampli léptekkel, elefánt módra. Kérdeztem Királyfit, hogy vajon őt is szépnek mondaná-e, ha ő lenne az anyukája, és az volt a válasz, hogy igen, mert az ő anyukája a legszebb, akármilyen is. Mondom én, hogy a szépség relatív. De azért jobb, hogy én vagyok az anyukája, mert én tényleg szép vagyok, szóla az ifjonc. Imádom a pasit. Ő a legjobb kritikusom, megmondja azt is, ha csini vagyok, de azt is, ha nem tetszik a szerkó amit magamra húzok és akkor át kell öltöznöm. Saját ruházatát is megválogatja, most már tudom, hogy rajtam kívül neki sincs egy rongya, amit felvehetne. Így öltözünk mi ketten reggelente.

... hogy Cirnyóka biztos ami tuti alapon még utoljára leellenőrizte a számokat a szelvényen, mielőtt kidobta volna.... Vetett egy pillantást a joker-számra.... majd elvigyorodott... és a szelvény nem landolt a kukában...

A becézés olyan tevékenység, amikor az emberek sok C-t fogyasztanak. Ilyenkor céznek be. A végeredmény hasonló az alkoholtól bódult állapothoz.