Amikor ezek a százszoros "kívánságteljesítős" napok vannak, nekem akkor vannak rossz napjaim.
Ma meg, hogy a boldogság világnapja van, rém morcosan ébredtem és csak puffogok egész nap. Pedig okom, na az nincs rá.
Hacsak az nem, hogy én mindig renitens voltam, és így nyilván, ha ma örülni kell, akkor én csakazértsem fogok (hülye kifogás, de egy próbát megért).
Most meg az irodából lógok ki és hozok magamnak sütit. Mert megérdemlem. Uff.
(Tíz perccel később) Na tessék. Nem kaptam csokis, csak puncsos mignont. De ha én csokisra vágyom, akkor ennek hiába cuki rózsaszín a belseje, az nem ugyanaz. De mégsem hagyhattam ott... csak hát muszáj voltam hozni mellé egy csokis islert is.
A napfogyatkozást pedig nem tudtam úgy nyomon kísérni, ahogy anno, de a fények most is elvarázsoltak... sejtelmes, árnyékos... misztikus, gyönyörű. És mivel mindenki leírja, így én is, hogy 1999-ben csodálatos dolog volt látni a teljes napfogyatkozást. Autóval robogtunk, hogy az ország azon részébe érhessünk időben, ahol az egészet lehet látni, és útközben ért utol a látvány. Mindenki megállt, kiszállt a kocsiból, csodált,gyönyörködött, tapsolt... életre szóló élmény volt, amire mindig emlékezni fogok.
Királyfinak ha mákja van, 2081-ben megérheti a következő teljes napfogyatkozást... ahol én már várhatóan nem leszek jelen földi létformámban... Vagy, jól megszedjük magunkat pénzzel és 2026-ban Izlandon vagy Spanyolországban süttetjük a hasunkat, és ha már ott vagyunk, megnézzük együtt az ottani napfogyatkozást.