Dr. Paul Hauck, a híres pszichológus nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy sok éves szakmai tapasztalata alapján útbaigazítson bennünket – az önhanyagolás rémes útvesztője helyett – a felvilágosult önérdek izgalmas, kihívásokkal teli útján.
Félreértés ne essék, senki sem arra buzdít bennünket, hogy akkor mostantól önzőnek kell lennünk. Egyszerűen csak meg kell találnunk az egyensúlyt az önzés és a felvilágosult önérdek között. Amikor képesek vagyunk a saját fejünkkel gondolkodni ahelyett, hogy mások instant gondolatai mögé rejtőznénk, vagy engedelmes birka módjára követnénk bárkit, aki önálló gondolatokkal rendelkezik (és ezeket hangoztatja is); amikor képesek vagyunk felfigyelni saját helytelen gondolatainkra, és át is tudjuk alakítani őket, illetve amikor képesek vagyunk gyakorolni az olykor nagyon is nehéz önfegyelmet – nos, akkor jó úton haladunk célunk elérése érdekében.
Ez utóbbi képesség elsajátítása érdekében azonban meg kell értenünk, miből és honnan erednek frusztrációink és különböző zavaraink (nagyon fontos, hogy a két dolog nem ugyanaz); meg kell ismerkednünk tizenegy irracionális érzéssel és racionális elemzésükkel; fel kell ismernünk és kezelnünk is kell a depressziót kiváltó három irracionális magatartást: az önutálatot, az önsajnálatot és mások sajnálatát, hiszen ezzel egyben megismerjük a depresszió elkerülésének módjait.
Ám ekkor még messze nem dőlhetünk hátra, hogy élvezzük a jól végzett munka után megérdemelt pihenőnket, hiszen még számtalan elsajátításra váró tudás vár bennünket. Hiszen meg kell ismerkednünk pszichénk egyéb rémeivel, mint például a düh, a szorongás, a halogatás és a féltékenység.
A nehezén már túl vagyunk, ám vár még ránk egy kis tanulás, mégpedig a túlzásba vitt passzivitással kapcsolatban. A számos példa és esetleírás segít megérteni a problémákat, mi több, megoldásokat is kínál rájuk. Biztos vagyok benne, hogy sokan magukra, párjukra, vagy éppen barátaikra, ismerőseikre fognak ismerni a sorok olvasása közben.
Barátokat emlegettem az előbb, hiszen nekem teljesen természetes, hogy vannak olyan emberek az életemben, akiket barátoknak tekinthetek. Ám sajnos sok olyan ember él közöttünk, akinek ilyen vagy olyan oknál fogva nincsenek barátai. Nekik szól Paul Hauck könyvének hatodik, „Barátság és jó fellépés” című fejezete.
És végül, de nem utolsó sorban tegyünk említést a fizikai erőnlétünkről és egészségünkről. Hiszen ezeket vagyunk hajlamosak a legkönnyebben elhanyagolni. Márpedig ezek nem kis mértékben kihatnak mentális egészségünkre.
Gondoljunk csak bele: ha fáj a gyomrunk, mert mondjuk nem ettünk egész nap, biztos, hogy mindenkivel szemben ingerültebben viselkedünk, akivel ebben az állapotban kapcsolatba kerülünk. És ilyenkor elég egy rossz szó, egy türelmetlen megnyilvánulás, egy oda nem illő arckifejezés, és máris kész a baj. Főleg, ha éppen a velünk szembenállónak is hasonló fizikai problémái vannak. Hát nem jobb lenne az ilyeneket elkerülni?
Soraimat a Paul Hauck könyvének utolsó bekezdésében megfogalmazott gondolattal szeretném lezárni, hiszen ez olyan szépen és összeszedetten fogalmazza meg mindazt, amit ez a könyv mondani akar számunkra:
„Akárhány esztendő méretett is ki még számodra a Földön, élj vele okosan. Ésszerű mértékig elégítsd ki leghőbb vágyaidat és igényeidet. És mindig szentelj magadnak annyi gondot és figyelmet, amennyit a szívedhez legközelebb állóknak szentelnél. Tulajdonképpen legbecsesebb szándékaidnak lenne a megcsúfolása, ha másokat tisztelnél csupán, tenmagadat nem. Tanítsd meg a többieknek az önelfogadás erkölcsiségét – méghozzá úgy, hogy magad jársz elöl jó példával.”
Galgóczi Móni