... amihez Gyulai kolbászt rágcsálok.
(Bocsi, meghalni nincs időm, de jövök hamarost, olvasok és írok!)
... amihez Gyulai kolbászt rágcsálok.
(Bocsi, meghalni nincs időm, de jövök hamarost, olvasok és írok!)
feltűnt, hogy mostanában kezdem rózsaszínben látni a világot, ugyanis mostanában csak rózsaszín dolgokat vásárolok... igen, még wc papírból is...
Az "azért vagyunk itt, hogy élvezzük az életet" helyett azt olvastam, hogy "azért vagyunk itt, hogy élvezzük az ételt."
Bírnám, ha a sok agyabuggyant ember... étcsokivá változna...
Akarom.
Nem akarom.
Akarom.
Nem akarom.
De.
Nem.
De igen..
Á, nem, mégsem...
Vagy mégis?
Nem tudom. Nem tudom!
Egy dolog biztos: most azonnal!
(eh, nők.. eh, én...)
a Mary Poppins féle táska-feelinget?
Na az én új "ridikülöm" is ilyen, hogy annyi minden belefér, szerintem akár költöztetést is vállalhatnék vele...
Egészen ma reggelig abban a hiszemben voltam, hogy elveszítettem fél pár fülbevalómat. Aztán amikor megláttam a helyén, rájöttem, hogy tegnap nemes egyszerűséggel elfelejtettem berakni a fülembe a reggeli készülődésnél.
De nem csak én vagyok ilyen gyagyka, tegnap egy nőt felemás zokniban láttam. :-)
Délután fél háromkor köszönök a kolléganőnek:
"Szia, jó reggelt!"
Ittam is gyorsan utána egy kávét!