Na, hát eljutottunk ezzel az irodai gyógymasszázzsal arra a szintre, hogy észrevettem, hogy már nincsenek egyben az izmaim. Ennek persze annyira megörültem, hogy elvan a gyerek, ha játszik alapon azzal szórakozok itt bent, az irodában (nem mintha nem lenne elég munkám), hogy a lapockáimat, és a körülöttük lévő izmokat egyesével mozgatom és közben remekül szórakozok, hogy jééé, ilyet is tudok! Szóval a szárnytöveim ismét remekül szuperálnak, gondolom, hamarosan a szárnyaim is visszanőnek és repkedhetek. 

Igaz, mindig vannak kritikus részek és pontok, amikbe újra és újra belehalok, de a javulás érezhető és tudatosan haladva egyik gócpontról a másikra felszámolásra kerülnek az életemet megkeserítő letapadások, meg idegeket nyomó csomók, meg minden hasonló genyaság. Úgyhogy most boldogság van e tekintetben. 

Az, hogy péntek van, és jön a jól megérdemelt hétvégi pihenés, már csak hab a tortán.