Ha nem vagy jól, ne ess pánikba. Az érzelmek már csak ilyenek... jönnek-mennek... elmúlik ez is, az is... ha akarod, ha  nem... 

Amikor nem vagyok jól, akkor engedek magamnak egy kis gyengeséget is... de jön egy reggel, amikor felébredek és azt mondom magamnak, na jó, ebből elég... az idő telik, haladjunk tovább, ismét a ragyogó, mosolygó zöld szemeimet akarom látni a tükörben, nem a feldúlt, sötétszürke tekintetet... 

Mit lehet tenni? - kérdem magamtól... és a válasz kézenfekvő. Nevetni kell. Nosza, elő hát a könyvekkel, amik mindig felvidámítanak, a vígjátékokkal és a nevettetős sorozatokkal... mert ha elegem van a valóságból, én kilépek belőle... a nevetés felszabadít, új energiát enged az elfáradt lélek bezárt falai közé... először egy cseppnyi napsütés tör utat, majd minden felszabadult kacaj újabb és újabb napsugárnak ad teret... és jön a pillanat, amikor elönt a fény ismét... és megmutatja az utat. 

Hát ez az Élet jó nagy Harcos... csak ne mindig engem pécézne ki magának.. próbáltam én már békét kötni vele, jóindulatúan, kedvesen állok hozzá... de tehetek én bármit, úgy játszadozik velem, mintha valami társasjátékban lennénk... hagyja, hogy eljussak valameddig, hagyja, hogy örüljek a sikeremnek, majd egy váratlan pillanatban kiüt és kezdhetek mindent elölről.. 

De egyre edzettebb vagyok... a KeljfelJancsi hozzám képest kutyafaxa... mintha érzéketlenné váltam volna a fájdalmakkal szemben... igaz, néhány percig intenzíven sajnálom magam és végig gondolom a végső menekülési útvonalakat... igen, azokat... de skizó énem nyughatatlan és még a kiütéstől kába fejjel is pörög az agyam, és a tanulságot keresem... levonom a megfelelő következtetéseket, új stratégiát készítek, változtatok.. és kezdem elölről a Játékot...  mert bár lehet, hogy az Élet nagy Harcos, de én sem vagyok kicsi... 

"Élj az itt és most"-ban és elmúlik minden problémád (vagy valami hasonló), tanítja Eckhard Tolle és most megfogadom... nem a múlton rágódni, nem a jövőn aggódni, csak épp jelen pillanatnak élni... megőrülésem ellen talán most egyetlen módszer, amibe kapaszkodom, míg visszanyerem az erőmet... és ki tudja, lehet, hogy igaza van a Mesternek...  ez hozza el számomra a Megváltást...

Azt hiszem, az egyik legnagyobb áldás az életemben, hogy képes vagyok alkalmazkodni... megtanultam úgy élni, hogy a legtragikusabb helyzetben is megtalálom azt, ami előre visz, ami a hasznomra válhat...  

Jeffrey Eugenides