Tegnap kaptam egy elektromos láncfűrészt. Benzines van itthon, de azt nem tudom berántani, így tegnap M. vett nekem egy elektromosat. Nagyon baba, és jó erős, imádom, hasznos segítség. És mekkora menőség, nő láncfűrésszel? :D

Dávinak megküldte a tanár az értékelését és agyon dicséri, csak a külalakkal van baj és a helyesíráson kell javítani, ehhez az olvasást javasolja. Dávid meg nem olvas... mondtam is neki, fiam te nem a mi gyerekünk vagy, mert apád és anyád is olvas.... az apja többek között ezt is elrontotta, mert nagyon erőltette, meg minden ajándék helyett könyvet adott neki. Pl.megkérdezte, mit kér ajándékba, majd azért is egy könyvet adott neki.. sosem felejtem el azt a csalódást a gyerek részéről...
No mindegy, elmondtam neki, hogy én miért szeretek olvasni és nekem miért okoz örömet és megállapodtunk - mármint ez nem vitatéma alapon - hogy napi 15 percet olvasni fog, nyomtatott irodalmat. Tegnap neki is kezdett, majd közölte, hogy "Anya, soha se fogom elismerni, hogy igazad van." Nem 15 percet, hanem legalább egy órát olvasott, úgy magával ragadta a könyv - majd a végén mondta, hogy nagyon jó és izgalmas, majd hozzátette, hogy "Ja, nem anya, nem izgalmas, uncsi!" Örültem, mint majom a farkának. Naná.

A kerti munkák haladnak tovább. Még két éve kialakítottam egy virágágyást, a szegélyei fa oszlopok voltak és megállapítottuk, hogy a formája úgy néz ki, mint egy hajó. Terveztem, hogy csinálok hozzá vitorlát, de nem volt rá idő.. na tegnap elkészült a vitorla is, régi lepedőből vágtam ki. Dávid szerint nagyon király... kicsit tartottam tőle, hogy M. mit szól hozzá, de szerinte is fain.

Nagyon bejönnek ezek a papírból készült szélkerekek, tegnap is vettem a tescoban egyet, pont rálátok innen az ágyból, ahogy forog a szélben, nagyon tetszik. Olyan kis vidám. Azt hiszem, veszek még.

Létszámjelentés.
Tegnap, amikor kertészkedés közben növénynek álcáztam magam, sikerült megfigyelni szárnyas vendégeinket. Most már tuti, hogy zöldike az egyik madárfaj, aki hozzánk jár, láttam a szárnyukon azt a bizonyos sárga csíkot.
A facse időnként ajánl csoportokat és az egyik pont egy madárhatározós volt. Az ő segítségével jöttem rá, hogy vannak tengeliceink is. Bizony ám, már ilyen szavakat (fajokat) is ismerek. Azt is tudom, hogy melyik a hím, melyik a nőstény - mire nem jó a facse!
Lehet, hogy eddig is jártak ide, csak nem volt időm megfigyelni őket...

Most, hogy itthon vagyok, kezdem felszámolni az elmaradásaimat.
Lefűztem a csekkeket. Mutatósak a mappák a polcon és mindennek megvan a maga helye.

Végre mindkét bicikli szerelő által meg van javítva és nem is volt drága. Élmény végre jól működő biciklivel közlekedni.
Dávid mondta is, hogy néha elmenne biciklizni, ha nem lenne kijárási korlátozás. Szegényem kezd megbuggyanni itthon és hát ő még kamasz, nem találja úgy fel magát, ahogy én.
Megnyugtattam, hogy biciklizni lehet, pláne itt, felénk. Ennek megörült, mondta, akkor kerekezik majd.

Ma pedig meglátogattam a varrónőt is. A jó hír, hogy a gyerek kabátjában nem romlott el a cipzár, csak kocsit kellett rá rakni, ami száz forint volt. A rossz hír, hogy a flitteres ruhát kézzel kell megvarrni, amit megvarrnék én, de szerintem nem lehet szépen, hiába tudok aprólékosan varrni... a varrónő meg nem vállalta.

Ott hagytam neki a zöld rövid dzsekimet, amit én is örököltem, de nagyon szeretem, cipzárat cserél benne, meg a lyukas bélést (amit kézzel varrtam) és zsebet (amit nem varrtam) megvarrja, illetve a hátizsákomat is.
Pont láttam, volt ott virágos-halálfejes maszk, hoztam egyet Dávidnak. Nem mintha eljárna itthonról, de azért legyen. Aranyos volt, mondta, hogy tetszik neki, de szerinte azok is jók, amiket én varrtam.
Mondtam a varrónőnek, nem sürgős a munka, mondta, hát igen, most nincs suli... aranyos volt, azt hitte, a hátizsák a gyereké, pedig az enyém. Számomra a hátizsák sokkal praktikusabb, mint a redikül, így mindkét kezem szabad.
Még hátra van a cipész, M. bakancsát akarom elvinni.
Szeretem megjavíttatni a dolgokat, amiket lehet, ezáltal mindenkinek jó. Kevesebb szemetet termelünk, és szeretem a helyi mestereket ezáltal támogatni. Sajnálom, hogy kezdenek ezek a szakmák eltűnni... na ez nem tetszik ebben a modern világban, ma már mindenki mindent kidobál, újat vesz, ahelyett, hogy megjavíttatná...  én meg mindent megvarrok, megjavítok, amit lehet, pedig kézzel varrok - de van türelmem hozzá...

Ma voltam reggel a tescoban, és 150 forint a - magyar termelőtől való! - rózsa hajtás. Elég erőszakosak voltak, mindenáron velem akartak jönni, így végül kettőt hazahoztam, de azóta is hallom a hangokat a fejemben, hogy menjek vissza és hozzak még. Minekmentemoda???
Amit a múltkor a piacon vettünk (az külföldi volt), az is kihajtott, megmaradt, örülök neki nagyon, mert kicsit kétségeim voltak.

Emlékszem, a keresztszüleim kertjében a járda mellett kétszínű rózsák (mármint  a szirma kívül más színű volt, mint belül) voltak, finom illatosak, nagyon szeretnék én is olyan rózsákat - ha minden igaz, vettem is hasonlót. Ez majd akkor derül ki, ha nyílnak a virágok.
Gyönyörű kert volt, gyönyörű rózsákkal, orgonával, gyöngyvirággal, málnával, diófával, almafákkal, szőlő lugassal, mogyoróbokorral... volt, hogy a szőlő lugasban sétálgattam és lyukas kétfilléreseket találtam a földben. Szép emlékek kötnek oda..
Sajnos mára nyoma sincs ebből semminek.... ledózerolták, akik megvették, hogy új házat építhessenek, betonkerttel.. :( az új ház ellen nincs kifogás, de én tuti megőriztem volna a sok kerti kincset... Mineknézegettemgugliutcaképet???
Sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd abban a házban élek - hiába nem volt komfortos, megoldottam volna, de hát a kapzsi nagyanyámnak kellett a pénz és eladta... meg a kredencet is, amit nekem ígért... na, elmúlt... viszont érdekes, most jöttem rá, hogy tudat alatt olyan dolgokat keresek a kertbe, amik ott is voltak... például a speckó rózsa...
Biztos, hogy szeretném azt a házat, de és ami azt illeti, itt jobb élni, Pestlőrinc nagyon megváltozott az utóbbi időben, ráadásul megfelelő távolságra élek ahhoz, hogy egyik ősöm se akarjon ide jönni... de azért alakul a kert, költöznek ide a szépemlékű növények.
Van több mályvacserjém, még nekik kell helyet találni.

Imádom etetni a családot, tegnap kétféle csirkét sütöttem, na meg sütit is, irtó egyszerű almás süti receptet találtam a karanténkonyha oldalán. Három összetevő, még nekem sem lehet bonyolult. Ajánlom Nektek is. :) Link itt (nem kamuoldal): http://www.fontosszavak.info/paratlan/4-nagy-alma/?fbclid=IwAR2XwEPNZQtHh3ZzEaVQsICMspyfU7aZStzl33M3tQubNB_OWZR-Ny65VbI
Múltkor sehol se kaptam vajat, így vettem margarint. Nem kellett volna. De most ismét van vaj a boltban, be is táraztam belőle... nagyon nem mindegy...

Pilisen is van már egy vírusos ember. Nekem meg napok óta fáj a torkom. Nem is igazán fáj, de be van gyulladva, ki van száradva örökké. Más bajom nincs is, gyenge se vagyok, meg rosszul se vagyok, csak éjjel nem tudok tőle aludni, annyit köhögök, de ha iszok, segít. Érdekes, nappal köhögni se köhögök.
Itt ma nagyon fúj a szél, de délután megyek ki a kertbe. Idáig rohangáltam, mint zsidóban a fájdalom, de nem tudok megülni a fenekemen.. az idő rohan és nekem annyi dolgom van... de mindenekelőtt beveszek fájdalom csillapítót, mert szétrobban a fejem... biztosan a széltől, itt ma erősen fúj. Meg lehet, hogy a kialvatlanságtól is, a köhögés kínzott az éjjel...

Szerencsére ma főzni nem kell, mert a tegnapi menüből maradt még.

Tegnap Dáviddal szóba került, hogy jön a tavaszi szünet - mondta, hogy ha felfüggesztik a kijárási tilalmat, találkozna a barátaival, mondtam, hogy rendben (megértem, hogy hiányoznak neki), de szerintem nem lesz enyhítve a tilalom, ettől elkeskenyedett.
Mondtam neki a jó hírt, hogy legalább itthon lehet a szünetben. Azért nevetett. :)
Mondtam neki azt is, hogy látogassa meg az apját, ha az már így felajánlotta a fuvart, de azt mondta, szó se lehet róla, ő oda két napra se megy... 

Elég sokat kint pihenget a hintaágyon, aminek nagyon örülök. Néha azért aggódok kicsit, nehogy bepenészedjen a házban a kamasz. :)

Vigyázzatok magatokra! :)

Jelenleg én vagyok itthon itthoni munkán és a kollegina ügyel - irtó mákom van, hogy ketten vagyunk, így mindkettőnknek jut is és marad is, dolgozunk is, de szabadidőnk is van.
Miután sikerült kipihennem magam, felvettem az itthoni ritmust és terv szerint haladok.
Ma már valamennyire enyhült az idő, így a kertben voltam, az előkertet tettem rendbe, volt vele sok dolog. Ott a kerítésen borostyán fut, ami az évekig tartó elhanyagolás miatt a földön is futott, no ezt irtjuk vagy két éve... szerintem a föld alatti hálózat sosem számolódik fel. Ma ismét elég sokat szedtem fel belőle és ki is gazoltam, elegyengettem a talajt (nálunk mindenhol hepék vannak meg hupák) és elkezdtem beültetni virággal. Mivel liliom túltengésünk van, így azt ültettem oda, az ablak alá, két fajtát, ha virágzik, nagyon szép lesz. Ott van egy orgonabokor is, tele "iskolával", az M-re vár, át akarom ültetni sövénynek.

Nagyjából megvan a tervem, hogy mivel hogyan haladok majd úgy, hogy közben táplálékot is tegyek az asztalra. Nagy a kert, azt kell, hogy mondjam.  Meg azt, hogy le tudnám élni távmunkával az életem. Hihetetlen könnyebbség, hogy nem kell minden nap utaznom és emberekkel találkoznom.
Persze, találkozok... tegnap 1 óra után mentem a boltba és ledöbbentem a tömegtől... itt megnyitották a piacot ismét, mindenki lázad, hogy vírus így meg úgy, de a zárt helyiségben lévő közértbe simán benyomulnak tömegestül... én mindenesetre átmentem a tescoba, csak szupermarket de én szeretem. Sokkal nyugisabb, mint a Penny és tágasabb is és kb. minden van, amit venni akarok.

Rozsdafarkúék hazaértek és elkezdték a terrort... bár próbálkoztunk a kis ház ajtajának bezárásával kivédeni idén, hogy oda fészkeljenek, mármint, hogy az otthagyott fészekbe tojjanak, de persze napközben, amikor nyitva volt az ajtó, már mentek is be... most ismét lázadás van, ha dolgunk támad a melléképületben... na nem baj, cukik, szeretjük őket, így terrorizálhatnak, nyitva marad az ajtó, ez van. Olvastam, hogy nagyon hasznos kis jószágok, rengeteg bogarat megesznek.
Tegnapelőtt volt összeveszés Dáviddal, tegnap sem szóltunk egymáshoz, ma már úgy fest, hogy enyhült a helyzet. Nagyon berágtam rá és ennek hangot is adtam, amin persze kiakadt.. azt hiszem, mára jutott el odáig, hogy feldolgozza, hogy anyánál kiborult a bili.

Elkészült a másik bicikli is, elvileg ma mehetek is érte, így két harcra kész binyiglink van.

Vigyázzatok magatokra, puszi!

Hétvégén, főleg tegnap, csudajó idő volt. Ok, kicsit fújt a szél, de azért pont el tudtuk tölteni az egész napot a kertben. A tornácon szélmentes a hely, ott van a hintaágy, naná, hogy mindenki imádja. Napsütéses időben jókat szoktam ott pihenni.
A csalóka időjárásról - mert csak a tornác volt szélmentes - annyit, hogy kicsit fáj a torkom...
Ma ismét szobafogság várható, de itt bent is annyi a tennivalóm, hogy sosem fogy el. Vettem gyűrűs mappákat, így végre totál rendbe tudom tenni a számlákat.

Múltkor vettem néhány maszkot, de nem voltam elégedett velük, mert vékonyak, így magam álltam neki maszkokat gyártani. Varrógépem nincs, így kézzel varrtam maszkokat, most már egészen belejöttem. Találtam a neten mintát, hogy kell csinálni, türelmem van hozzá, úgyhogy úgy napi kettőt tudok készíteni.
Főleg M-nek kell - és hordja is. Csináltam farmer anyagból - belseje pamut - ez ugyan menő lett, de neki nem vált be a sűrű anyag miatt, így varrtam neki pólóanyagból is, duplát. Szóval maszk nagyhatalom lettünk.

Tegnap készült bográcsban pörkölt (szokásos hétvégi menü, ha M. itthon van), főztem hozzá nokedlit, degeszre ettük magunkat, majd a csendes pihenő után elmentünk a szokásos kutyasétáltató körünkre. Ráadásul teljesen szabályosan, ugyanis egy lakásban élünk és itt ha elindulunk, senkivel sem találkozunk, szóval fertőzésmentes hely. Persze, találkoztunk emberekkel, de nem túl sokkal. Jó nagy, 8 km-es kört mentünk, rengeteget fotóztam, rengeteg virágzó fa van a környéken. A teljesség igénye nélkül (és nem is rendeztem őket sorrendbe) hoztam képeket. Sajnos a közelben a helyzet nem idilli, elég sok szemetet szórnak szét az emberek - és zöldhulladékot is visznek ki, ami még hagyján, mert felbomlik, na de műanyag zsákba rakják... állati eredetű hulladék is van, szintén műanyagba zárva... kicsit távolabb viszont már jobb a helyzet, ahogy megyünk a "civillizációtól" csökken a szemét mennyisége. Ilyenkor mindannyian átszellemülünk. Dave, a lusta kamasz eleinte morog, hogy gyalogolni kell, de persze ki nem hagyná ezeket a kirándulásokat, ahogy megyünk, el is felejti a morgást, mert csak élvezi a kirándulást. Igazán szerencsések vagyunk azzal, hogy itt élünk.

A jó hír, hogy a kertünk mögött vannak patanyomok, szóval jönnek az őzek, csak nem akkor, amikor figyeljük őket.  Nagyon együttérző vagyok az állatokkal, csökken a területük és ami marad, az ember azt is teleszemeteli... :( de azért mindig a szépre koncentrálok. :)

Remekül megvagyunk amúgy, kamaszomra csak időnként jön rá az ötperc, amikor is hülyeségeken tudja felhúzni magát és totál behergelődni... ilyenkor van egy kis kardharc, de ez egy százaléka sincs a normál működésünknek. Sőt, bármikor, egy szó nélkül megy és intézi, amire megkérem. Ha boltba kell menni, oda megy, vagy szódát cseréltetni, tegnap az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy tejföl nincs a pörkölthöz, már rohant is... ha meg fát kell vágni, fát vág. Pénteken például egy pillanat alatt rohant el nekem a számítógépeshez egeret venni. Mindig az övét kértem kölcsön, amikor dolgozni kellett. Szívesen adta, de azért legyen nekem is egy sajátom, biciklire pattant és már hozta is. Csodakoma. Jó, hogy itthon van. 

Bejelentkezett hősapa is. Azt mondta Dávidnak, hogy nagyon menne már dolgozni, illetve bármikor eljön érte kocsival, csak szólnia kell. No igen, otthon van az asszony is, meg a kisgyerek is, akire figyelni kell.. Bár kertes ház, de ott a kert csak "van", semmit nem csinálnak benne, csak azért költöztek oda, mert a panel drága volt (Dave mondta), szóval elfoglalni se tudja magát, na nem mintha bármikor is lett volna ilyen irányú szándéka a számítógép bámulásán kívül... Nem csak a kert nem érdekli, de még egy szöget se tud beverni a falba....
Nagy lehet a baj, ha ilyenekre vetemedne, hogy munka, meg ő ajánlja fel a fuvart a fiának... mindenesetre gyerek nevetett rajta és közölte, hogy részéről esélytelen, hogy odamenjen, még az ingyen fuvar sem dobta fel. Hát, azt hiszem, ez megfelelő visszaigazolás számomra a Sorstól, a Teremtőtől, vagy akárki is legyen, aki a sztorinkat írja.

Tegnap volt egy cuki sztorink - amúgy minden nap sokat nevetünk. Rákattant a pudingos sütire, csak be kell kavarni a krémet (nem főzőset vettem az egyszerűség miatt) és összedobni keksz-puding réteges sütit. Dávid már perfektül csinálja, de azért elkél a segítő jelenlét. Tegnap este, amikor már végeztem mindennel és éppen leültem volna pihenni (mikormáskor....) a következő párbeszéd hangzott el köztünk.
"- Anya! Segítesz megcsinálni a sütit?
- Most szerettem volna egy kicsit leülni.
- Hát, ilyen ez az anya-lét. Te akartad!"

Most így hirtelen ennyi. Pussz. :)