Most egy kicsit mérges vagyok, ugyanis bejöttem a másik bizottság miatt, akikhez be vagyok osztva segíteni, erre kiderült, hogy nem kellett volna bejönnöm, mert másik két titkárnő segít ott, csak nekem elfelejtettek szólni.. de ha már itt vagyok, segítsek én is.. harmadiknak.. hol van itt a logika?
...
A vészhelyzet kihirdetése engem is kibillentett az egyensúlyomból.. olvastam a fészt, a híreket, figyeltem az operatív törzs jelentkezéseit.. olvastam a gyűlölködést, hogy mindenki szid mindenkit, mindenki utál mindenkit... aztán egyszerre csak azon kaptam magam, hogy meggárgyultam, hogy feszült vagyok és ideges és mindenkit lapáttal tudnék agyonverni. Borzasztó, hogy minden médiából csak a halál ömlik, a gyűlölet, hogy ember embernek a farkasa... hogy a sötét, a negatív energia üvölti
"Félj, rettegj! Ő is beteg, ő is, ő is.. ő meghalt, ő is, ő is... Mindmeghalunk!"
Úgyhogy beszüntettem ezeket a tevékenységeket. Képes vagyok ismét szűrni az információt, a lényeget. Teljesen képben vagyok, de nem vagyok hajlandó dagonyázni a hírekben, ezáltal negatív energiákkal tömni magam. Sosem voltam félős, pánikolós, rettegős. Most sem leszek az.
...
Hétvégén megpróbáltak berakni valami azonnali karantén csoportba, alig bírtam megszabadulni tőle. Vajon akik azonnali kijárási tilalmat akarnak, tudják, hogy mit jelent az VALÓJÁBAN? Szerintem ez csak egy nagyon átgondolatlan kezdeményezés, aminek a következményeibe senki nem gondol bele, csak mint a birkák hajtogatják a magukét...
Ráadásul annyi tagja van a csoportnak, hogy ha azok mind valóban otthon maradnának és a családtagjaikat is rávennék, hogy AKI TUD maradjon otthon, nem kellene karanténért hisztizni (....). És itt kihangsúlyozom az "AKI TUD", mert nem mindenkinek van lehetősége rá.
Na persze, tudom, menci otthon szelfizgetni, hogy "hatodik nap karantén", meg hogy ejj de vidámak vagyunk és mekkora buli ez a karantén, de azért mégis csak jó leugrani a családdal fagyizni...
...
Hiszek abban, hogy a sorsunkat nem kerülhetjük el. Ha meg van írva, hogy menni kell, akkor megyünk - hiába fertőtlenítő, kesztyű, pánik, félelem, bezártság... ha menni kell, akkor azon egy atombunker sem segíthet.
A félelem negatív energia. A félelemmel együtt jár a feszültség, a negatív stressz. Ez mind gyengíti az immunrendszert, beszűkíti a tüdőt, emeli a pulzust, ezáltal beteggé tesz.
...
Igen, az van a világban, ami van. Nem dugom a homokba a fejem én sem. De! Én döntöm el, hogy mire koncentrálok. Mindig e szerint élek és számomra ez az út a járható.
Persze ezt nem jelenti azt, hogy ész nélkül kell élni és célkeresztbe kell állni, hogy "gyere halál itt vagyok"! Amit meg tudunk tenni, azt meg kell tenni magunkért és másokért is. Akkor is, ha ők nem teszik meg ugyanezt értünk. De mindezt józanul és higgadtan és a mentális egészségünkre is odafigyelve.
Az utóbbi néhány évben kijutott nekünk a "jóból", megjártam a poklot lelki és anyagi értelemben is. Most éreztem azt, hogy talán ez az év már a felemelkedés időszaka lesz, ám mégis máshogy hozta az élet. Sokat tanultam a nehéz időszak alatt és a tapasztalataimat pedig ma is tudom hasznosítani. Sőt, új dolgokat tanulhatok.
A nehéz időszakom ajándéka, hogy tudom, bármilyen élethelyzetben megállom a helyem.
Megtanultam, hogy a semmit is hogyan lehet beosztani hatékonyan. Ennek most is nagy hasznát veszem, nem vásárolunk ész nélkül amúgy sem, de most sem. Na jó, a virágmaggal kicsit elbillentem.. de ha olyan erőszakosak ezek a magok és mind haza akar jönni velem!
Minden hatékonyan és logikusan fel van építve, mindenre van egy tervem. Tudom, hogy a drága dolgokat mivel lehet helyettesíteni, hogy mire van szükség igazából és mi a pánik és mi marketing, hogy az ecet is fertőtlenít, meg a hipó is (és jóval olcsóbbak, mint ugyanezt tudó, drága társaik) és a teafa olaj is, illetve, ha eljönne a végítélet napja és elfogyna a vécé papír, ha úgyis otthon vagyunk, van szappan és víz...
Ismerek számos olcsó és finom, laktató receptet is, a krumplit például vagy százféleképpen el tudom készíteni. Mindenre van egy hatékonyabb, olcsóbb és környezetbarátabb válaszom.
M. emiatt már korábban meggyanúsított boszorkányság vádjával is :)
Tudom, hogy ez is - mint minden - elmúlik egyszer (okkal van a tetoválásom).
Tudom, hogy a trágya mellett mindig kell lennie egy póninak is.
Tudom értékelni azt, ami van.
Mindenben meglátom a jót és mindenből ki tudom hozni a legjobbat.
Ezek nem csak szavak, meg motivációs ürességek, ez tényleg így van. És szerencsés vagyok, hogy így van.
De ami a legfontosabb számomra, hogy a fiam velem van.
Ott van a birtok, ami a menedékünk. Tavasz van, ébred a természet, ébred a világ, rügyeznek a fák, a virágok és annyi, de annyi tennivaló van a kertben. Amikor meg nem teszünk semmit, akkor csak nézzük, ahogy nő a fű és ahogy a madárkák bandáznak és eszik a nekik kitett madáreleséget. Elég sokfajta madárkánk van már.
A munkahelyünk még mindig megvan. E tekintetben M. veszélyeztetettebb, mint építőiparban dolgozó, de minden munkanap ajándék és bevétel. Neki is van maszkja és hordja is, és ma reggel már magától vitte magával a kézfertőtlenítőt.
Hétvégén kitettünk néhány plakátot, amit nyomtattam - az időseknek - kutyasétáltatás közben - egy jóravaló állampolgárral találkoztunk is, akinek nem lehetett megmagyarázni, hogy nem vagyok képviselő, hanem magánemberként plakátolok - lekapott a tíz körmömről, a polgármester miatt, akit ő nagyon szeret, de .... (nem éppen a szeretetét nyilvánította ki felé....). Amúgy a képviselők választás előtt szorgalmasan dobálták a postaládákba a kis szórólapjaikat, most bezzeg eltűntek, mint a kámfor. Számomra ennek nincs jelentősége, megyek és teszem, amit a szívem diktál.
Szombaton grilleztünk.
Tegnap mentünk egy nagyot a kutyával (nálunk lehet, mi is a város szélén lakunk, onnan csak a természet van).
Nálunk a jó hangulat is megvan, semmi extra, csak az olasz-feeling. Vidám filmeket nézünk, poénkodunk, szeretjük egymást. Vagy gyilkoljuk egymást. De szeretettel azt is.
Minden napra beterveztem magamnak a saját magam által, saját magam részére összeállított edzésemet is. Amit akár itt és most is meg tudok csinálni.
El nem tudom képzelni, hogy akik otthon vannak, hogy képesek unatkozni? Egyáltalán, hogy képes bárki unatkozni?
Ez a járvány sok rosszat hozott, de sok ajándékot is. Az egyik nem erősíti a másikat és a jó nem közömbösíti a rosszat. De a jóba kell kapaszkodni.
Sajnos az, amiről én álmodozok, továbbra is csak egy idealista világkép. A jó küzd a gonosszal... bár vannak összefogások is, a gyűlölet erősebb... a vírussal terjed a másokat becsapó, csaló emberek száma is... azt, ami van, a jót, a boldogítót pedig még mindig kevesen értékelik... kötelessége még mindig keveseknek van, joga pedig mindenkinek... nehéz így jót tenni.
Az egyensúly már felbomlott és a világ sosem lesz olyan, amilyennek én élni szeretném.. de azért még nem halt ki a jóság.
A sok önző hisztigép mellett nagyon sok, nagyon kedves kezdeményezés is van.
Van, aki maszkot varr ingyen, vannak online tanfolyamok, ahol a szervezők a saját tudásukat adják ajándékba, vagy kedves gesztusok kinyilvánításával üzennek azoknak, akik dolgoznak. Vannak önkéntesek, akik segítenek az idős embereknek, vagy azoknak akik nem mehetnek el otthonról.
A járványnak köszönhetően kiderült, hogy milyen sok munkát lehet távmunkában végezni, home-office-ban, illetve, hogy a távoktatás is királyul működik, sőt, a sokat szidott kamasz korosztály nagyon is felelősségteljes.
A járványnak köszönhetően nagyon sok minden lett elérhető online. Könyvek, filmek, színházi előadások, cirkuszi előadás, koncertek. Vannak, akik meséket olvasnak fel, és van olyan kezdeményezés is, hogy színészek verseket adnak elő, de vannak olyanok is, akik online edzést tartanak, stb...
Vigyázzatok magatokra.
Ha kimenni nem is tudtok a kertbe, zárjátok be a híreket és a facebookot és nézzetek sok vidám filmet, vagy kedves kis videókat. Olvassatok, nézzetek meg egy jó koncertet, vagy filmklasszikust, vagy tornázzatok. Vagy készítsetek kovászt. Nevessetek sokat. És tudjátok: elmúlik ez az időszak is. <3
Ölellek titeket.