Pénteken megkaptuk itt bent a csodálatos azáleánkat nőnapra, és a szakadó eső miatt nem cipeltem haza (mondván majd hétfőn, addig csak kibírja) és hogy, hogy nem, az enyém - és csak az enyém - ma reggelre kipukkant. Ma hazaviszem és próbálom hűs helyre tenni, regenerálódni.

Kata a sajátját nem kérte, így azt is nekem adta, az még pompázik, úgyhogy hátha az egyik megmarad. 

Pénteken fodrász, szombaton körmös volt a program. Úgy nő a körmöm, hogy már két hetente járok. Franciáról szép pirosra váltottam, apró kövekkel, nagy kedvenc ez is. 

Szombaton végre - hosszú hónapok után - elvittem az egyik biciklit szervizbe. Időm sem volt, szerviz se volt, azaz ezt már nézegettem, de olyan luxusboltnak tűnt, hogy alig volt merszem a kis csotrogányt odavinni. Persze, amikor odaértem, láttam, hogy hasonló csatalovakkal is foglalkozik a hapsi, úgyhogy megnyugodtam. Végre nem suftituningos szerelőt találtam, hanem igazi profit, aki még számlát is ad (itten vidéken ilyen nem szokás...). Pikk-pakk meg is szerelte a biciklit, úgyhogy amikor érte mentem, ugyanazzal a lendülettel a másikat is leadtam szerelésre, szóval lesz két pöpec binyiglink. Ami ránézésre persze továbbra is csotrogány marad, de felénk védekezni kell a tolvajok ellen és bízom abban, hogy ránézésre tragacs nem kell senkinek. 

Nem volt túl jó idő, úgyhogy nem kertészkedtem, illetve, okát nem tudom, de olyan szinten fáradt és kimerült (gyenge) voltam, hogy majdnem sikerült végig aludnom a hétvégét. 

Tegnap M. otthon volt, így nagy kutyasétáltató kört mentünk, három órát sétáltunk az ebbel. Elég sok kóbor kutya van felénk, akik amúgy nem is kóbor kutyák, csak a gazdik nem tudják/akarják portán belül tartani őket (dűlő, cigány lakosság...). A kutyák cukik és barátságosak, viszont túl barátságosak és azért nem örülök, amikor jönnek játszani és nincs ott a gazdájuk, hogy elhívja őket... emiatt egyedül nem is járok arra a kutyával. Szomorúan konstatáltuk, hogy a szemét lassan ellep mindent és a régi szép környezet már nem is annyira szép. Persze, ha elgyalogolunk kicsit messzebbre, akkor a szemét kupacok aránya csökken, de azért ott is akad egy-kettő. 

Érdekelne, hogy mi van azon emberek fejében (szigorúan csákánnyal néznék bele), akik kocsiba rakják a szemeteszsákot és a természetben, az út szélén kihajítják őket (mert odáig viszont, ahol találtuk, kézben nem viszik ki, az tuti). 

Kirándulás után az utcánkba elmentem - szigorúan - gumikesztyűben szemetet szedni, előlünk a csikkeket is összeszedtem, illetve a szemben lévő árokból a sörös-energiaitalos dobozokat, borosüveget, megtelt velük egy nylon. Sok igénytelen ember költözött arrafelé, nyoma sincs a régi tisztaságnak sajnos. :( 

Azt sem értem, hogy a saját portája előtt miért nem szedi össze mindenki a szemetet?

Megállapítottuk, hogy a 4-es út közvetlen közelében a zaj kb. ugyanakkora, mint otthon (ez érdekes) és azt is, hogy szerencsére a mi részünknél is tele van a terület patanyomokkal, szóval van remény, hogy azért felénk is elsétálnak a drágáim. 

Állítólag rengeteg sakál is van felénk, ami szintén hihető, mert vagy nagyon sok kóbor kutya/róka nyomot találtunk, vagy tényleg a sakálok járkálták össze a területet. 

Pénteken vettem természetes, gyógynövényekből készült vízhajtót is. Ugyanis rájöttem, hogy nem elhízva vagyok, csak vizesedve - állítólag mensi előtti vizesedésre is remekül megfelel, illetve a cellulitisz elleni küzdelemben. Úgy gondolom, gyógynövényekkel nagyon nem lőhetek mellé. Az anyagcserémet felgyorsította, az fix, mert morog a hasam, mint egy háborgó tenger, de a többi hatását még várom. 

Nézegettem a gugli térképet, azon még az M4-es előtti régi állapot van lefotózva. 

Így nézett ki a 4-es út előtti természet (ez pont a nem erdős, hanem mezőgazdasági terület). 

A bal oldali út ment pilisre, jobbra pedig a Kávai út felé. A bal oldali megszűnt, a jobb oldali út helyén van az M4. 

 Turista jelzéses út, most jobbról lehet jönni és egyenesen tovább, a visszafelé jövő út megszűnt.

Most hétvégén gondolkodtam el először, hogy esetleg eladnám a házat és vennék máshol, megfelelőbbet (szeretem, de nem feltétlenül jó emlékek kötnek ide, illetve az elrendezése sem megfelelő). Ez nagyon hosszútávú elgondolás, de megfontolom. Van annyi önismeretem, hogy nem lenne könnyű NEKEM megfelelő új otthont találni. Lakásról szó se lehet, városba beljebb se megyek, de messzebb se akarok költözni... Mindenesetre elkezdek házakat nézegetni, hátha inspirálnak.

---

Más, szomorú.

"Öreg" barátnőm férje úgy volt, hogy két hete már hazajöhet a sugárterépia után, elég jól is volt, aztán hirtelen rohamot kapott egy éjjel. Jelenleg kétoldalú tüdőgyulladása is van és nagyon legyengült. Átszállították Ceglédre és megmondta az orvos, hogy most már bármikor érkezhet a rossz hír, órák, maximum napok vannak hátra. Azt is mondta, hogy töltsenek vele minél több időt... erre most rendeltek el a kórházban látogatási tilalmat. Szegény barátnőm, nem viseli jól, amit meg is értek. Próbálom támogatni, de nem tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni és hogyan.