Tegnap döntésre jutottam. Elegem van a képmutató, gyenge, sunyi emberekből. Mindenkinek (majdnem mindenkinek) csak sír a szája, de változtatni, tenni önmagáért nem hajlandó... Dr. Bubó is megmondta, hogy ha nyavalyogsz, de nem változtatsz, nem fáj eléggé.
Tehát hiába panaszkodott ez a kislány is, hogy így-úgy megalázva érzi magát, a legfontosabb pillanatban visszakozott ő is, és a többiek sem álltak ki magukért. Mint kiderült, mivel a kislány nem kért fegyelmi eljárást, így lezárták az ügyet mindennemű következmény nélkül - ha kért volna eljárást, a genyát még kis rúgták volna... Ezzel nemcsak a saját szájába köpött, de cserben hagyta(hagyták) azokat, akik viszont kiálltak érte(értük), és engem igazán ez dühített fel. Számomra ez felér egy árulással, na de nekem elveim vannak.
A genya csávó meg vígan éli világát, fönci futtatja, munkacsoport vezető és titkárnőket oktat és rém elégedett magával.
Szóval én innentől kezdve pont lesz.rom, hogy ki kit zaklat, ki ki miatt szenved.. nem az én dolgom és senki mellett nem vagyok hajlandó kiállni - ha engem bánt valaki, lerendezem, de mindenki álljon ki saját magáért, vagy ne álljon ki, de akkor viselje a következményeket, innentől kezdve senki nyavalygása meg krokodilkönnye nem érdekel.
Kivétel a Berni, aki viszont következetesen kiáll magáért ez ügyben, még most is, amikor az ügyet lezárták. Mondjuk őt senki nem kérdezte meg, hogy akar-e fegyelmi eljárást a zaklatás miatt, de időpontot kért a föncihez, hogy megmondja neki, nem akar a háziszatír oktatásán résztvenni - bár őt már nem zaklatja, de rossz emlékeket ébreszt benne és nem akar a közelében lenni. Sajnos az a gyanúm, hogy föncit ismerve, nem lesz megértő. Bár sokkot kapott, hogy mindenki visszalépett, de ő nem visszakozik. Becsülöm érte, hogy megteszi ezt a lépést, bármi is lesz a vége. Éntanítványom.
Tudom, dobjam ki az elveimet a kukába.