Reggel gyomorgörcs nélkül indultam dolgozni, M. le is reagálta, hát persze, mert nem a föncihez mész.. és tényleg.
Tegnap volt sógornőmék leugrottak hozzánk. Február elején mennek Velencébe, a karneválra - van egy szabad helyük, elhívták Dávidot is. Pénteki indulás, vasárnapi érkezés. Először necces volt az időpont, mert akkor van a nyolcadikos ballagós Palotás tánc is, amin ott kell lennie A Lány miatt, de kiderült, hogy az az utána következő héten lesz, így örömmel mondott igent a felkérésre. Nagyon boldog vagyok, hogy viszik magukkal, csak költőpénzt kell adnunk. Persze mondtam, hogy kifizetjük a részét, de nem engedi Orsi.
Én meg kitaláltam, hogy a születésnapja pont egy hétfői napra esik, és aznapra szabadságot fogok kivenni, és M-mel családilag letámadjuk a koliban - viszünk tortát is. Már kipuhatoltam a részleteket, van cukrászda is, ahonnan meg tudom rendelni a tortát és a közelben van egy pizzázó is, ahová őt és a három ottani kis barátját el tudjuk vinni.

Így az a hete csodás lesz... hétfőn meglepi ünnepelés, pénteken irány Velence.
A Lánynak amúgy most már van neve is.  Bár még személyesen nem találkoztunk, de kedvelem nagyon a kis bigét, szerintem jó választás. Dávid volt nála látogatóban és együtt főzték meg az ebédet, befogta a kis csaj, aki egyébként táncol és fut is, nincs benne semmi mű. Dávid rendszeresen megszokta neki írni a beszólásaimat, aminek az lett a következménye, hogy közvetve "beszélgetünk" és azt üzente, hogy még nem ismer személyesen, de már imád. A szülei amúgy külön élnek, anyukája Mosonmagyaróváron és ő az édesanyjával van olyan kapcsolatban, mint Dávid az apjával, ergo utálja. A palotás táncra én is kaptam meghívást, ott lesz a Nagy Bemutatás, A Lány bemutatja Dávidot a szüleinek, Dávid bemutat engem A Lánynak, mindenki jól megismer mindenkit.

Fb nélküli életem második hetét élem és már nem érzem a függőséget sem. Sajnos időnként muszáj visszalépnem, mert vannak programok, amik csak ott látszódnak - pl. hétvégén ismét lesz önvédelmi szeminárium, amire csak ott tudok jelentkezni, de célirányosan lépek be és utána gyorsan visszazárom a fiókot.

A szilvesztert átaludtuk, bár állítólag háború zajlott a környéken, még a mi faluvégi környékünkön is... szerencsére a négylábúink bent voltak, biztonságban és áldom magamat, hogy Fülesből kineveltem a félést.. ahhoz képest, hogy milyen kis rettegő volt, most még a szőnyegbombázást is nyugodtan aludva töltötte.

M. elsején ment dolgozni, majd délután hamar jött haza, így megejtettük a szokásos helyi sétánkat is, kisétáltunk a hegyekbe... továbbra is imádom, hogy ilyen helyen élünk, bár most az M4 kicsit "beleszart" a levesembe... ok, praktikus, ok a ház értéke nő, de én vagyok az, akit ez pont nem érdekel... szerencsére azért biztonságos távolban van, de kicsit félek, hogy ha átadják, mennyire fog elhallatszódni hozzánk a forgalom zaja... az M4 másik oldalán még mindig csodás kirándulóhely van és nagyon jó, ahogy távolodunk a város zajától, a szemét mennyisége is csökken. Jót kirándultunk most is. 

Most, a nagy újévi vásárban vásároltam ezt-azt, tényleg nagyon jó kedvezmények vannak, úgyhogy vissza kellett fognom magam, észben kellett tartanom, hogy mire van tényleg szükségem és, hogy mik az idei céljaim.
De ezt a nadrágot meg kellett vennem, szerelem volt azonnal... Beképzeltség nélkül állíthatom, rajtam sokkal jobban áll, mint ezen a gebigén (gebe bigén). M. is ott volt, amikor próbáltam és közölte, hogy soha nem vehetem fel, annyira dögös. 

Aztán kipukkant a rózsaszín bakancsom sajnos, így muszáj voltam venni helyette másik téli cipőt. Egyik bakancs sem tetszett nagyon, ellenben ebbe a női csizmába első látásra beleszerettem. Leánykori neve hótaposó, de szerintem semmi hótaposós nincs benne. Igazi teles-havas időre van egy másik bakancsom, ami mondjuk nem csak bokáig ér, de a mostani időszakban kiváló. Bundás, bélelt, meleg és cuki a kinézete is. 



Hoztam magammal a tabletet is, ami jelenleg e-book olvasóként funkcionál.