Hamarosan tűzriadó lesz itt bent. Nagyon életszerűen ki van adva, hogy mikor lesz "tűz" és hogy kell elhagyni az épületet. Kis kolléganőmmel arról beszélgettünk, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén ki mit tenne... viccből mondtam, hogy én elmennék az őrökig (innen 20 lépés), ott "elájulnék" és ők kivinnének.. no a kis kolléganőm közölte, hogy ne építsek arra, hogy amikor mindenki az életét menti, akkor ők engem kivinnének, mert hogy ő se segítene senkinek... néztem rá bután és értetlenül, hogy tessék? Még egyszer elmondta, hogy ő senkinek nem segítene, csak az számítana, hogy ő éljen és nem érti, hogy én miért segítenék bárkinek, meg hogy bárki segítene bárkinek...  Hát jó, mert kölcsönösen nem értjük egymást... Én bizony segítenék. Kérdezte, hogy akkor is, ha a családom vár haza? Hát mondom, mindenkit vár haza a családja. Kérdezte, hogy az életemet kockáztatnám? Mondtam, hogy igen, mert ott nem azon agyalnék, hogy vár a családom, hanem azon, hogy másoknak segítsek.... Majd végül azzal zárta le az eszmecserét, hogy "helyzetben" úgysem úgy tesznek az emberek, ahogy azt előtte előadják... hát mondom, én úgy tennék, mert olyan személyiség vagyok, de igazából már csak legyintettem...
Nem térek magamhoz, komolyan... ti hogy gondoljátok?

Van egy kisfiú Pilisen, három-négy éves, születése óta a rákkal küzd.. a város összefogott, mindig volt valami gyűjtés a családja és részére, egy emberként kívántuk a gyógyulását... nyáron, amikor hazaengedték a kórházból, egy picit mindenki felsóhajtott... erre tegnapelőtt hajnalban elment... pont az édesanyja születésnapján... írt is egy bejegyzést ezzel kapcsolatban... de azért a sok jókívánság ott van az adatlapján: boldog születésnapot... a szívem belesajdul: hogy lehetnek az emberek ennyire érzéketlenek, tapintatlanok? Ennek az édesanyának már sosem lesz boldog a születésnapja....

Tegnap, a piros virágot meglátván azonnal eszembe jutott, hogy miért lehetek ismét embergyilkos kedvemben és miért idegesít ennyire a butaság. Most rendeződtek a dolgok és képes vagyok ismét csak legyinteni, ha - szerintem - valaki buta.
Tegnap arra ébredtünk hajnali ötkor, hogy a szembe szomszéd szomszédjánál - ergo shréhen szemben - majdnem szomszédban rendőrök vannak, méghozzá nem is kevesen, és javában helyszínelnek.. még kordont is felhúztak... M. szerint éjszaka érkezhettek, mert egyszer hallott sok kocsit jönni, így valószínűleg egész éjjel ott voltak - de csendben jöttek, csendben végezték a munkájukat és csendben is mentek el.
Az a szomszéd mindenkinek a bögyében van, mert a nagy házában és a melléképületében munkásszállót alakított ki, és kurvákat (tényleg) is ott szállásol el, na meg mikrobusszal közlekedő munkásokat is. Amúgy annyira nem zajosak (nekünk, akik arrébb vagyunk), de mégis sokan vannak és nagy forgalmat csinálnak az utcában, ami rossz.
Nyilván kíváncsi mindenki, hogy mi történhetett - gondolom, hogy akármiért nem jön ki ennyi kocsi és nem zárják le a területet, de nem sikerült semmit kideríteni, még a riasztott nyugger barinőmnek sem... Szokatlanul nagy a csend, de két mikrobusz ma is ment dolgozni és a házban is világít a lámpa...  mondjuk a police szalag ma is ott lifegett az oszlopokon, én tuti szedném le azonnal, ahogy a zsaruk elmentek, nem bírnám elviselni, hogy a házam előtt ott van... ami azt illeti, önző módon abban reménykedünk, hogy ezzel a történéssel eltűnnek az albérlők és visszakapjuk a forgalommentes utcánkat.

Minden évben kiosztják itt a Návay-Hajnik díjakat az arra érdemesült dolgozóknak, a Vadász-teremben. Amihez tartozik egy gyönyörű, óriási erkély is. Naná, hogy kimentünk fotózgatni.

M. megvette az új üstházat és üstöt, amit szombaton fel is avattunk, nagy nyárbúcsúztató partinkon, ahol még a volt sógornőmék voltak jelen, igazán jól sikerült a nap. Délután, amikor a birtokon sétálgattunk, egy óriási patkányt találtak a srácok a kertben, már mélyen aludva. M. szólt, hogy ne nézzek oda, de persze tudnom kellett, hogy mit nem láthatok, így sikerült végignéznem, ahogy a farka végét fogva vidáman lóbálta mint egy kis retikült és úgy vonult vele, hogy eltüntesse...
Vasárnapra még maradt a bablevesből, így nem kellett főzni, szóval végre kiélhettem magamat a kertben. Kiszedtem az elszáradt virágokat, pillangóvirág-naprafogó - utóbbiból amit a madarak meghagytak, eltettem télire, illetve jövő nyáron ültetni. Nálunk rengeteg a poloska, nem győzzük irtani őket. Tegnap a paradicsom állványzatán napozott a díszes társaság egy része, ott nyomkodta M. őket agyon egy erre kinevezett bottal. M. egy hős.
Beszéltem m a a körmösömmel, mesélte, hogy a múltkor munka után megtámadták - valószinű drogosok, egy kapucnis férfi és egy nő... még szerencse, hogy az utolsó ügyfele és a férje a közelben voltak, illetve, hogy be tudott ülni a kocsijába és magára tudta zárni az ajtót, mert a fickó ki akarta tépni a kocsiajtót. A bűnöző még beszélt is az ügyfelével (hogy vigyék el a pennybe), de így sem látta az arcát... Illetve utána még egy alkalommal látta őket - de személyleírást akkor sem tudott adni a kapucni miatt. A rendőrség nem tud tenni semmit, mert nincs személyleírás és túl sok rendőr sincs felénk... Nagyon felzaklatott, de nem azért, mert félnék, hanem a düh dolgozik bennem. Jövő héten tényleg elnézek arra a krav maga edzésre.
Éjszaka rémálmom volt... újraélesztettem valakit, elsőre sikerült, örültem, de végül hiába minden, meghalt... még álmomban is zokogtam.