Véget ért a békés nyuggerlétem, ismét itt vagyok bent. Pozitív, hogy olyan helyre jöttem be, amit szeretek és nem gyomorgörccsel. Most még lesz itt bent egy kis nyugi és munkaidő kedvezmény is, ezért is nagyon hálás vagyok... de azért a héten veszek lottót, ha egyszer meghalok, ne érjen az a vád, hogy esélyt sem adtam a nagy nyereményre.


A nyár nagyon tartalmas volt minden tekintetben.

A számítógép sosem volt bekapcsolva, igazából tök jó, hogy van egy tabletem, de azt sem használom ki - és a telefon is csak "volt" és ami azt illeti, nem is hiányzott a virtuális világ, kitöltöttem a perceket a valósággal - ezt a továbbiakban észben tartom, mert itt bent, mint számítógépes munkakörben, ez visszaszippanthat.


Mi is beszereztük az új telót (A50), M. nehezen szokja meg, de nekem problémamentes az átszokás, báááár lelkileg megvisel. Kifejezetten dühítőnek tartom ezt a fogyasztói társadalmat, hogy 3 évente új telefont kell venni, mert annyi a kifutási ideje és nem lehet hosszabbítani rajta....  Szép a teló, meg minden, de azért nem tartom egy nagy durranásnak a J5-höz képest. A stabil rendszer és akkumulátor alap kell, hogy legyen (pláne jobb akksit vártam). A fényképezőgép nem rossz, de a J5-el is jó képeket tudtam készíteni, csak kellett hozzá egy jó photoshop app. Bár én kimaxolom az informatikai lehetőségeket, a megfelelő applikációkkal is - amik megkönnyítik az életemet, az idő pedig pénz, de azért hát akkor is zavar a rövid működési idő, na meg az, hogy új tok, új fólia a drága kütyü védelmére, ami rengeteg kiadás, szóval elvárnám, hogy a védelem (törésbiztos képernyő, tok) már benne legyen az árban.
A régi telefon sem került kidobásra, újrahasznosítom (kabbe fogyasztói társadalom, én akkor is hosszabbítom a használati időt!) és beüzemeltem otthon biztonsági kamerának (találtam egy nagyon jó kis appot), ugyan töltőn kell tartani a kis drágát, de az legyen a legnagyobb probléma - míg az figyeli a környezetet, én a nálam lévő telefonon látom, hogy mi van otthon. Remek lehetőség, már az ingyenes applikáció is, de nem kizárt, hogy előfizetek a pro verzióra is.

Dávid egész nyáron itthon volt, és nagyon jó volt - ugyan egy-egy napra elugrott találkozni a barátaival, de csak egyszer látogatta meg így az apját, amikor egészségügyi okok miatt az apjának érte kellett mennie kocsival.... Szeptembertől kolis, amit ő is és én is rosszul viselünk - az apja miatt, aki azzal, hogy egy száz fős faluba költözött, gyakorlatilag elüldözte otthonról - szar látni, hogy szenved a fiam. Bár ez valóban negatív, de a suli nagyon szimpatikus, Dávid is sokat vár tőle és remek lehetőségnek tartom én is, úgyhogy nagy várakozással vagyunk a jövő felé, remélem örömet okoz majd a fiamnak.
A hétvégéit továbbra is hozzánk hazajövetellel tervezi.
Mostanában elég sok reklámot meg vicces videót, képet látok, ahol azt mutatják, hogy mennyire heppi, hogy jön a suli és meg lehet szabadulni a kölyköktől, hát valahogy én ezt nem tudom magaménak érezni és viccesnek tartani, de nyilván ez is egy gomb az érzékeny lelkemen. Mindenesetre egy nagyon érdekes ez a nézőpont - nem jó, nem rossz, csak érdekes.

Hétvégén megyek a női önvédelmi szemináriumra, amit tavasszal ki kellett hagynom, és nagyon lelkes vagyok. Három órás lesz az oktatás, és a tudáshoz képest, amit átadnak, az időhöz, amit rá kell fordítani, igazán kedvezményes az ára. Ez a szeminárium arról szól, hogy a hétköznapi életben, hétköznapi eszközökkel (kulcs, táska, esernyő, stb.), egyszerű és hatékony mozdulatokkal hogy tudjuk megvédeni magunkat.
Bár én tanultam harcművészetet és igen hasznomra vált, valamint tisztában vagyok a fenti lehetőségek jelentős részével is, mégis úgy gondolom, a továbbképzés mindig hasznos. Nem csak tudást, de önbizalmat is kapunk itt, ami nagy segítség a mindennapokban.
Érdekes az is, hogy több "beszari" lány ismerősöm van, akik saját bevallásuk alapján is félnek az utcán, de azért annyira nem beszariak, hogy egy ilyen olcsó és kevés időt igénybevevő szemináriumon részt vegyenek a saját biztonságuk érdekében. Nos, ez is érdekes hozzáállás, nézőpont - furák az emberek na, jobban szeretnek félni, mint élni.

Voltunk volt sógornőméknél látogatóban, megint nagyon jól érezzük magunkat együtt - igazán remek a kapcsolatunk.
A 14-15-ei hétvégén paintballra megyünk majd együtt. Engem nem dob fel a lövöldözés ilyen formája sem, nekem aztán mondhatja bárki, hogy stresszoldó, nekem nem az. Ezt a "játékot" értelmetlennek tartom és butaságnak. Hogy lehet rálőni egy másik emberre, még ha festék patronnal is? Harcolni tudok, nagyon is, de a harc nem öröm, hanem egy eszköz a túlélés érdekében. A harcban okozott sérülés nem öröm, hanem egy szükséges rossz a túlélés érdekében.
Mondtam is a fiamnak, hogy én rá még játékpisztollyal sem lövök, mire közölte, hogy ő viszont minden lelkifurka nélkül le fog lőni engem (drága gyermek). Persze, mivel mindenki nagy lelkesedéssel és örömmel várja az eseményt, hallgatok és pozitívan állok a dolgokhoz, hiszen ez egy remek lehetőség komfortzónám ismételt elhagyására és arra, hogy új dolgokat tanuljak.

Meglátogattam a blogjaitokat, végig is olvastam, de most nem eresztettem bő lére a reakciókat, de ölelek mindenkit!