Hoztam be karácsonyfa-sütiket, egy szempillantás alatt elkapkodták a kollégák és teljesen odáig voltak tőle, meg vissza - van, aki meg sem akarta enni, mert hogy milyen szép... de aztán persze csak megette és szerencsére nem csak szép, de ízlett is mindenkinek, pláne, hogy diós linzerből készült.

István, az Isten főnök, aki nem eszik édességet, ebből kettőt is kért és Berni, a kis kolleganő, aki figyel a cukrára, még ő is evett egyet. Bár nem ezt szántam a karácsonyi bulira, lehet, hogy összedobok még egy adagot és hozok néhányat, mert ezért érdemes vele ennyit pepecselni...

Ő a mi kis fenyőfánk, igen, kicsit ferde (de ha elfordítom a képet, akkor nem, úgyhogy elfordítottam a képet kicsit), de nagyon finom az illata és én nagyon szeretem.