A tegnapi nap mindenért kárpótolt.
Nem is a hatodik, hanem a negyedik sorban ültem és direkt a szélére vettem a jegyet, a legjobb hely volt, ami létezik... az előadás zseniális volt, én pedig maximálisan elégedett.
Ott ülve majdnem sírtam... a hálától... két évvel ezelőtt a "zs" szektor ezredik sorából néztem a kivetítőn, mert élőben egy hangyányi volt, és vágyódva néztem a küzdőtéri embereket, hogy milyen jó lenne ott lent lenni... de akkor még úgy voltam vele, nagyon drága... idén meg már büszkén és boldogan, irtó hálásan ültem ott, a negyedik sorban és jó volt felnézni a "zs" szektor felé, hogy "honnan" indultam.

Három szelfi készült, mindegyiket Cesar csinálta, viszont kettőn nem vagyunk rajta, mert sietett.. az elsővel nagy boldogan kitörtem a tömegből, ott vettem észre, hogy rossz a kép, na törtem magam vissza... majdnem elsírtam magam... de érdekes módon az egyiken a fényben egy mosolygó smile látszódik... a harmadik viszont végre sikerült. Minden jó, ha jó a vége, csak megvan a kép, amire annyira vágytam.
Ok., lehetne jobb kép is, de nekem ez így is egy csoda... egy képen vagyok vele... hihetetlen energiái vannak, fantasztikus egy hapi és még a humora is csodás.
Nekem egy követendő példakép, ő az igazi motiváció (nemaszabópéter) hogy így is lehet élni... sőt, csak így lehet. 
Legközelebb irány a VIP páholy. :)

A másik, ezzel kapcsolatos örömteli élményem, hogy tudtam venni souvenírt... eddig akármikor voltam koncerten, örültem, hogy a jegyre volt pénzem, nem hogy még szuvenírre... így gazdagabb vagyok egy nagyon jó minőségű "szatyorral", amiknek szinte rabja vagyok, gyűlölöm a műanyag nylonokat, ritkán veszek - érdekes módon a szatyrot nylonba akarta tenni a néni... ezen kívül egy kulcstartót is vettem, ami a rajta lévő szavak jelentése miatt bír jelentős energiával és persze egy bögre is kellett...
Meglepő módon amúgy nem voltak drágák a termékek, pláne, hogy tényleg betyárjó minőség.



Éjjel egyre értem haza, fél kettőkor aludtam, fél ötkor keltem.
Alig várom, hogy hazaérjek... eldöntöttem, hogy pihenek, de persze nem fogok, mert ezer a dolog.

Gyanítom a gyógytorna ismételt hiánya, de nagyon fáj a csípőm és az onnan eredő ideg (?) miatt a térdem is, eléggé nehézkessé vált a mozgás - kriplinek érzem magam, a hátam is fáj.

Találkoztam a csajszival is, nagyon kedves, de sok közös témánk nincs.

Dávid ma megy egy barátjához, holnap jön vissza.
Vasárnap jönnek ex sóginéniék, bográcsolni fogunk.