M. megvette az új üstházat és üstöt, amit szombaton fel is avattunk, nagy nyárbúcsúztató partinkon, ahol még a volt sógornőmék voltak jelen, igazán jól sikerült a nap. Délután, amikor a birtokon sétálgattunk, egy óriási patkányt találtak a srácok a kertben, már mélyen aludva. M. szólt, hogy ne nézzek oda, de persze tudnom kellett, hogy mit nem láthatok, így sikerült végignéznem, ahogy a farka végét fogva vidáman lóbálta mint egy kis retikült és úgy vonult vele, hogy eltüntesse...
Vasárnapra még maradt a bablevesből, így nem kellett főzni, szóval végre kiélhettem magamat a kertben. Kiszedtem az elszáradt virágokat, pillangóvirág-naprafogó - utóbbiból amit a madarak meghagytak, eltettem télire, illetve jövő nyáron ültetni. Nálunk rengeteg a poloska, nem győzzük irtani őket. Tegnap a paradicsom állványzatán napozott a díszes társaság egy része, ott nyomkodta M. őket agyon egy erre kinevezett bottal. M. egy hős.
Beszéltem m a a körmösömmel, mesélte, hogy a múltkor munka után megtámadták - valószinű drogosok, egy kapucnis férfi és egy nő... még szerencse, hogy az utolsó ügyfele és a férje a közelben voltak, illetve, hogy be tudott ülni a kocsijába és magára tudta zárni az ajtót, mert a fickó ki akarta tépni a kocsiajtót. A bűnöző még beszélt is az ügyfelével (hogy vigyék el a pennybe), de így sem látta az arcát... Illetve utána még egy alkalommal látta őket - de személyleírást akkor sem tudott adni a kapucni miatt. A rendőrség nem tud tenni semmit, mert nincs személyleírás és túl sok rendőr sincs felénk... Nagyon felzaklatott, de nem azért, mert félnék, hanem a düh dolgozik bennem. Jövő héten tényleg elnézek arra a krav maga edzésre.
Éjszaka rémálmom volt... újraélesztettem valakit, elsőre sikerült, örültem, de végül hiába minden, meghalt... még álmomban is zokogtam.

Letettem az asztma gyógyszert, azóta jobban vagyok - mármint szívügyileg - csak allergiás és asztmás vagyok. Hát ez ilyen...
Kedd óta van nálam kölcsönben egy vérnyomásmérő. Határozottan normális a vérnyomásom és a pulzusom is (utóbbi max. 84, ami közel sem 120). Jövő héten ismét szedni fogom a gyógyszert teszt jelleggel, hogy tényleg attól gárgyul-e meg a pulzusom.
Közben nézegetem a vérnyomásmérőket is, úgy látszik, jön a mammer korszak, be kell szerezni az alapfelszereltséget.
Hétvégén nyárbúcsúztató bográcsolunk - remélem nem esik az eső - kedvem nem sok van hozzá, se a vendégekhez, sem M. fiához - sőt igazából hozzá az égvilágon semmi kedvem, k.ra idegesít...  ki kell mondanom, igen, én ezt a gyereket nem szeretem és nem is tudom elfogadni és utálom, amikor nálunk van... de miért is kellene elfogadnom, amikor az apja sem tudja? Amikor a gyerek elmegy tőlünk, Ő az, aki kimondja, hogy dejó, hogy elhúzott haza, mert kiborítja és reméli, hetekig nem jön...  pedig szerintem Ő az apja csináljon vele amit akar, engem hagyjanak ki a buliból, nincs nekem idegrendszerem ehhez, ez nem az én feladatom, nem az én kihívásom, nem az én terhem... van nekem elég dolgom az életben, nem kell plusz még egy....
Bubu nem jön, így lazíthatnék magamnak.... de most megfogadtam, hogy figyelmen kívül hagyom a gyereket (ahogy M. javasolta, lesz.rom a stresszes dolgokat - lehet nem így gondolta, de lesz.rom :D) és a mostani hétvégém a - vendégséget leszámítva - a saját nyugalmamról fog szólni, van annak a gyereknek apja is, foglalkozzon vele ő. 
Amúgy rájöttem, hogy nagyon el van kényeztetve M. Reggelente jóval korábban kel mint én, de csak a telefont nyomkodja, majd kényelmesen összekészül és kényelmesen elmegy dolgozni, este kényelmesen hazaér, kényelmesen vacsizik és telefont nyomkod, miközben én reggel felkelek, ide-oda rohangálok  a szoba, a konyha, a fürdő között, elpakolok ezt-azt, mosogatok, rendezgetek, állatokat rendezem, majd rohanok dolgozni, hazafelé ugyanez.. rohanok haza, bevásárlás, főzés, rendrakás, mosás, majd kipukkanva alvás... Vicces, mert ugye mondja, hogy lazítsak, meg "sz.rjam le", de nélkülem életképtelen - pedig nem ilyen fajta, nyilván az elkényeztetés hatása, na ennek vége, ideje visszarázódnia a TÁRSkapcsolatba. Múltkor, miután elmosogattam, egy koszos tányért simán berakott a mosogatóba és otthagyta, na akkor gurult el a gyógyszerem, azóta határozottan korrigálom a hibámat és bizony ráparancsolok M-re reggel is és este is, hogy mik a tennivalók, nem vagyok én sem rabszolga sem házvezetőnő. Mániám, hogy mindent azonnal elmosogatok, könnyebb is rendet tartani, meg hát minek gyűjtögetni a koszos edényeket?
Bevallom nekem néha (...sokszor...) nagyon nehéz a társasélet, én teljesen jól elvoltam egyedül, amikor magamnak csináltam rendet is és rendetlenséget is és vendégeket is csak akkor fogadtam, ha én akartam, flúgos gyereket meg soha... kicsit szűknek érzem a rám osztott szerepet és úgy jól vágyok most vissza a magam kis biztonságos, békés egyedüllétébe.

Tegnap végképp tele lett a bugyrom.
Tegnapelőtt este otthon eléggé rosszul voltam, amikor lefeküdtem, köhögni kezdtem és nem is múlt el - nem asztmás roham volt, mert azt ismerem, ez is szívtünet volt, fájt is a szívem, így hát ülve aludtam, meglehetősen rosszul. Reggel, amikor kiértem az állomásra - biciklivel mentem, kicsit sem siettem - olyan rosszul lettem (szédülés, kézremegés, ájulás érzet), hogy le kellett ülnöm. Utána napközben elég jól elvoltam, de hazafelé, a nyugatiban alig bírtam felmászni az öt lépcsőfokot, úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony, Pilisen, a vasút aluljáróban szintén. Na most azért én nem vagyok ilyen rossz kondiban, sőt.
Bementem a dokibához, meg is vizsgált, rendben volt a vérnyomásom és  a pulzusom is - ergo nem talált okot a rosszullétre (milyen vicces, amikor konkrétan érzem, hogy sz.rul vagyok, nem találnak semmit, de amikor bizonytalan vagyok a rosszullétet illetően, azonnal a sürgősségi orvosok rohangálnak körülöttem...). Gondolkodott sokat, és szerinte tovább kellene szednem az asztma gyógyszert mert mi van, ha rohamot kapok és minél hamarabb vissza kellene mennem, illetve felírta a szakorvos által javasolt pulzuscsökkentőt is. Ja, meg aszongya, hogy a kávéivást be kell fejeznem.
Gondolkodtam én is sokat és arra jutottam, hogy az asztma gyógyszer előtt is voltak fura dolgaim, de mióta szedem, napról napra rosszabbul vagyok, így, saját felelősségre befejezem a szedését. Inkább legyen asztmás "rohamom", mint, hogy a szívem intsen be.
Elolvastam a pulzuscsökkentő papírját is és úgy döntöttem, hogy saját felelősségre nem veszem be. Egyrészről azért, mert szednem kellene életem végéig, másrészről annak is olyan mellékhatásai vannak, amikre nekem nincs plusz kapacitásom (pl. túl lassan ver a szív....), ráadásul, amíg ÉN magam nem vagyok meggyőződve arról, hogy tényleg szükség van rá, addig nem szedem be és pont.
Nem fogok egyik gyógyszer mellékhatása miatt másik gyógyszert szedni.
Olvastam a neten szívnyugtató teáról, ma már jártam a Rossmannban, de itt nem volt, úgyhogy megnézem a többi helyen is. Nagyon dicsérik és én inkább a teát választom. Illetve régi, bevált tablettám a Nervenpflege, ami macskagyökérből van és az ideges szorongás oldására van, elkezdtem azt is szedni, kúraszerűen.
A kávéról meg annyit, hogy jelentősen csökkentettem az utóbbi időben az ivását - mert ÉN úgy éreztem, hogy nem mindig tesz jót, de megfigyeltem, hogy bizonyos esetekben meg pont, hogy kell... a reggeli kávémról nem tudok és nem is akarok lemondani, ugyanis én az a fajta ember vagyok, aki nehezen ébred, kell hozzá a kávé, na meg szeretem is. Amúgy egyszer nem ittam kávét néhány napig, rosszul lettem és ugyanez az orvos mondta azt, hogy talán nem kellene leszoknom róla, annyira alacsony a vérnyomásom. Mondtam is neki tegnap, erre nem tudott mit mondani.. ja, amúgy azt is észrevettem, hogy a kávé bizonyos esetekben segít a rosszullétemen. A doki szerint ez megtévesztő, hiszen lehet, hogy ideiglenesen jobban vagyok tőle, de nem tesz jót.
Hát.... én szeretemimádom és maximálisan tisztelet a dokibácsit (tényleg!), valamint elismerem, hogy a felelősség rajta van és a legjobbat akarja, de én meg abban hiszek, amit én érzek. A megérzéseim mindig segítettek, az, hogy figyeltem magamra és a testem jelzéseire, úgyhogy most is figyelem magam, hogy hogy érzem magam - sőt, naplót fogok vezetni a napjaimról, hogy mikor mit eszek, iszok, utána hogy vagyok, a rosszullétek mikor jelentkeznek.
Most járt itt a Kata, a bizottsági munkatárs. Neki van vérnyomásmérője, úgyhogy le is hozta nekem, tök cuki - egy hétig mérni fogom a vérnyomásomat - pulzust. Most 118/68/78 - szerintem ha reggel a pulzuscsökkentőt beveszem, meg is áll a szívem... no comment. Viszont ha már ilyen cuki, hogy hozta ezt a lehetőséget, valamelyik nap az asztma gyógyszert is beveszem, hogy azzal milyen eredményeim vannak.

És igen, azt is eldöntöttem, hogy az orvosoknak sem kell mindig mindenről tudniuk. Nyilván a tünetek alapján felírják a gyógyszert, de az csak tüneti kezelés - én meg nem hiszek abban, hogy nem lehet változtatni dolgokon, hiszen az életem is erről szól: számos esetben változtattam, mert nem tudtam, hogy nem lehet. 

Úgyhogy gyógyszerek mennek, gyógynövények jönnek, kávé marad, a szívem meg rendesen fog viselkedni meg pulzálni.
Nem tudom, hogy annak köszönhető-e, hogy nem vettem be gyógyszert, de remekül aludtam és kipihenten ébredtem és fizikailag is remekül vagyok, tele vagyok energiával. Ja, és kávét is ittam. Naná. Azért tudja már, hogy hol a határ doktor úr, vannak dolgok, amikkel nem viccelünk.

Természetesen a kardiológiai vizsgálat eredménye után pulzuscsökkentésként ismét turit látogattam (sőt, csütörtökön is) és ismét sikerült otthagynom jó kevés pénzt - cserébe alig bírtam el a hazavinni valót. Hiába gondoltam azt, hogy hét vége felé már kevesebb áru lesz, ezek a boltok mindig kapnak frisset, ráadásul az olcsó ár mellett most is akció is volt, pénteken meg új áru...  szerencsére most decemberig nem megyek.  :)
Pénteken elmentünk öreg barinőmmel exanyós búcsúztatójára. Nem voltunk sokan, sőt, nagyon kevesen voltunk. Egy fiatal pap beszélt, engem nem hatott meg, kicsit megdöbbentem a fiatalságán, pattanásos arcán, kamasz-lényén. Nekem egy pap, egy temetés (búcsúztató) nem ilyen, valahogy méltóságteljesebbek az idős papok (de ez csak az én bolondságom)... Miközben beszélt, én az embereket figyeltem, a temetőt néztem... egyszer meg majdnem elnevettem magam, ugyanis előfordul néha - a mondák szerint - hogy a halott pillangóként búcsúzik el... na most, nekem meg az arcomra szállt egy poloska és egyből az jutott eszembe, hogy lehet, hogy az én anyósom nem pillangóként búcsúzik?
Exsógornőm nagyon hálás volt, hogy ott voltam, Pé1 pedig egy igazi elveszett kisfiú volt, mellette nem állt senki - nagyon sajnáltam... láttam rajta, hogy ő is hálás, hogy ott vagyok, de nem beszéltünk.
Én nem álltam közel az anyósomhoz, így nem is viselt meg nagyon a távozása, de azzal, hogy erőt tudtam adni a jelenlétemmel a családtagjainak, úgy gondolom, megtettem, amit tehetek.

Ja, amúgy, az orvosnál az asszisztensnek megemlítettem, hogy pénteken nekem 11-kor végeznem kellene a temetés miatt, és nagyon kedves volt és szólt a doktornéninek és pénteken reggel engem hívtak be legelsőnek, hogy haza érjek - szóval én ismét csak jót tudok mondani az egészségügyi dolgozókról - ezzel már szinte bosszantom a körülöttem lévőket, mert én vagyok az egyetlen, aki mindig dicsérem az állami egészségügyben dolgozókat, de én viszont aktívan dicsérem őket, mert velem tényleg mindig jól bánnak és kedvesek. Tisztára, mintha valami VIP vendég lennék, pedig nem adok soha senkinek egy forintot sem, csak kedves vagyok. M. szerint a természetemnek, a kisugárzásomnak köszönhetem, hát, lehet.


Hétvégén bográcsban főztünk (M. főzött) húslevest, mennyei lett, most hétvégén nyárbúcsúztató bográcspartit tartunk, jönnek volt sóginéniék is. M. rendelt is nagyobb bográcsot, meg üstházat, üstöt, a mostanit kinőttük.

Szombaton találkoztam Pesten egy kedves barátnőmmel, aki Pilisen élt, de szakítás miatt hazaköltözött a Balcsi mellé, végre tudott szabit kivenni és Pestre jönni, így remek délutánt töltöttünk együtt.

Bubu is volt itthon, elmondhatatlan örömet érzek vele kapcsolatban egyre inkább azt érzem, hogy igaz az idézet Petőfitől: "Az idő igaz, S eldönti, ami nem az." 
Természetesen nagyon felpakoltuk most is, sport szeletet készítettem neki, meg rántott húst is vitt magával. Most hétvégén a barátaival találkozik, így lehet a bográcspartit kihagyja, pedig minden anyai manipulációmat bevetettem - jó, hát ezen csak nevet ő is, én is, tudja, hogy csak viccelek. 

Megvolt a vizsgálat.
Minden oké.

Ja, nem.
Pulzusom 120 - nyugalmi állapotban (alvás) - 70 a normális.
Doktornéni bár azt állította, nincs baj, de nem volt túl hiteles a viselkedése, így beparáztatott.
Kaptam "azonnal" időpontot szív ultrahangra és terhelésre, úgyhogy decemberben (értitek: azonnal...) oda is mehetek. Kaptam gyógyszert is, de köztudottan nem vagyok gyógyszerszedő, jobb szeretem a probléma gyökerét feloldani - így még napolom a dolgot - nálam köztudottan nem mind az, aminek tűnik - nem vagyok biztos abban, hogy esetleg nem-e az új asztma gyógyszerem kavart be, ugyanis mióta szedem, a hülye tüneteim felerősödtek, sőt, az utóbbi pár napban időnként konkrétan halálfélelmem van, olyan rosszullét jön rám...
Ma megyek a házidokimhoz, megbeszélem vele a teendőket, ő szerencsére jól ismer és benne megbízok. Mindenesetre gugli a barátom, keresem a különböző alternatív pulzuscsökkentő módszereket - létezik pulzuscsökkentő légzés és zene is (igen, orvosilag bizonyított) - azóta bőszen "lélegzek" és éjjel-nappal szól ez a zene, illetve keresem a többi megoldást is.