Múlt héten beugrottunk a csajokkal aperolozni egy, a Bazilika melletti helyre, amikor is észrevettem, hogy a netes árlista különbözik a helyi laptól.. kedvesen szóltam, majd másnap egy kedves levelet írtam a tulajdonosnak. A válasz az volt, hogy édibédicukker vagyok és bárcsak minden vendég ilyen lenne, mint én (ok, nem ezekkel a szavakkal írta) de a lényeg, hogy a jelzésért cserébe vendég vagyok két Aperolra. A csajok szentté avattak, kis Berni kolleganőm meg majdnem leesett a székről, olyan irigy lett. 
A hétvégén nem voltam túl jól, de csak ma mértem vérnyomást, a pulzusom 90.
M. fia szombaton este jött le és M. foglalkozott vele, teljesen elégedett vagyok, már csak azért is, mert bár bevallom, eljutottam arra a szintre, hogy semmilyen szinten nem bírom elviselni. Sőt, eljutottam arra a szintre, hogy ami nekem nem jó, nem is akarom elviselni...