Szerintem már tudjátok rólam, hogy egyik rögeszmém a "vészhelyzetekben való túlélés" - a magamé és a másoké is.
Úgy tapasztalom, az emberek közül sokan közömbösek - mint ahogy a kis kolleganő is mondta, nem segítene senkinek - és ezt magamban úgy kompenzálom, hogy nem baj, ha ilyenek az emberek, én segítek, ha kell - nekik is.

Ezért voltam önvédelmi tanfolyamon és két éve ezért is mentem el egy Hősképzésre. A Hősképzés az OMSZ által INGYENESEN tartott újraélesztési tanfolyam. Amit mindenki szeretne elvégezni, de senkinek nincs rá ideje...
A statisztikák szerint négyből három szívleállás otthon következik be, tehát ha az embernek valaha újra kell élesztenie valakit, az nagy valószínűséggel a szerettei közül kerül ki (amikor hazajöttem a kardiológustól a "remek" eredményeimmel, jeleztem M-nek, hogy neki sem ártana egy ilyen tanfolyamot elvégezni, de eszébe sincs, teljesen ignorálta az infót, hogy nekem bármi bajom lehet... ergo ha az én szívem leáll otthon, így jártam, mert magamat nem tudom újraéleszteni).
A hirtelen szívhalál, ahogy arra neve is utal, rendkívül gyorsan következik be, így gyakorta már megtörténik a tragédia, mire a mentők a helyszínre érnek.
Továbbra sem vagyok mentőorvos, de sok okosságot megtanultam a mentőtiszttől, így valamit, bármit tudnék tenni... A legrosszabb ugyanis az, ha valaki nem tesz semmit.  
Amúgy M. lehet, hogy teljesen kizárja a lehetőségét, hogy bármi bajom lehetne, de azóta reggelente nem kapok rendes kávét, mert nehogy megdobogtassa a szívem.. ma emiatt reklamációt nyújtottam be, de emberünk hajthatatlan, nincs erős kávé és kész. Ha macska lennék, az állatvédőkhöz mennék.