Bírnám én ezt a nyugger-létet örökké. Vadak hajnalán kelek (érdekes, hogy változik az ember.. anno én is délig alvó voltam...), kimegyek a birtok végére kávézni, teázni (érdekes, régen a teát sem szerettem....) és közben nézem az ébredő világot. Van egy nyuszicsalád, őket szoktuk figyelni és tegnap jött az őzmami az apró gidájával. Lélekemelő volt figyelni őket.
Aztán vagy elugrok a boltba (tényleg mint egy nyugger, már nyitásra ott vagyok, szoktam is nevetni magamon), vagy sütök... tegnap például krumplis pogácsát sütöttem 6 órakor... csak a sót felejtettem ki belőle, de ez nem rontotta a fogyasztási statisztikát, pikk-pakk elfogyott.  :D
Napközben - a melegre való tekintettel, a kecóban vagyok, takarítok, ahogy munkás napokon nincs időm rá, rendezkedek - a szobát is átpakoltam már, délután pedig irány a kert. A koktélpari olyan magasra nőtt, mint amilyen magas én vagyok és bőven van rajta harapnivaló, na meg a szilvát is legelem rendesen.
Ja és persze, ha úgy tartja kedvem, alszok egyet napközben, illetve az ellipszis trénerre is visszaszoktam.
Emellett az egészségügyi ellenőrzéseket is igyekszem megejteni - mivel nagyon fura tüneteim vannak - azt hiszem, a sok feszültség, idegeskedés, stressz most bosszulja meg magát..., így becéloztuk a dokibával a kardiológiát, kaptam is időpontot, szeptember végére... a bőrgyógyászatot pedig még nem értem el (anyajegy vizsgálatot akarok), de legalább a labor itt van pilisen, csak ne felejteném el reggelente, hogy oda kell mennem, node sebaj, a dokibá úgyis szabin van két hétig (ugye, hogy mint egy nyugger??). Emellett a lelki gyógyulásomra is figyelek - ugyanis úgy gondolom, hogy a fizikai tünetek a lelkiek kivetülései -, úgyhogy a héten is megyek az Andreához, nagyon tudunk együtt dolgozni.
Azért vannak családi programok is, voltunk például a gyömrői tófürdőben, az egy igazi kis gyöngyszem, máskor is megyünk.
Találkoztunk tesómékkal, voltunk a Csodák Palotájában és remek napot töltöttünk együtt. Ha esetleg még nem voltatok ott, nagyon ajánlom, gyerekeknek és felnőtteknek is nagyszerű program és egy nap is kevés ahhoz, hogy végigmenjünk rajta. Nagyon sok kreatív, interaktív játék, előadás van, valami fantasztikus, mondom, felnőttként is.
Dávid azon nevet, hogy az apjával sehová nem mennek (pedig két kocsi is van), mi meg nem ülhetünk nyugton a popón, mert "anya mindig kitalál valamit". Nos, igen, amikor elvitte az apja, megfogadtam, hogy rengeteg emléket adok neki, hogy emlékezzen rám és úgy fest, hogy ez be is vált. Én pedig ezért nagyon hálás vagyok. A tárgyak csak tárgyak, használati eszközök, feledhetőek, de az emlékek érzések - megmaradnak. Most már nem kisgyerek, de nagyon nagy öröm, hogy még mindig nyitott a közös programokra.
Most ugyan nincs itt, mert elugrott egy haverjához - érdekes, onnan is mindig ide jön vissza, nem az apjához - utál ott lakni, mert a világvégén van és állandóan az apját kell megkérnie a fuvarozásra, és hát, mint írtam, nehezményezi azt is, hogy ők ott nem csinálnak semmilyen közös programot sem. Most kivételesen az apjához ment a barátjától, mert rájött a hasmars. Először engem hívott, de hát tömegközlekedéssel 3 óra alatt érek oda, szóval nem volt más választása, meg kellett kérnie az apját, hogy segítsen ...
Augusztus közepén megy a haverokkal sátrazni, azt is velem egyezteti. Mondjam azt, hogy izgulok? :D
M.-nek megvettük a Samsung A50-et, jó kis készülék, az tény, már leteszteltem a fényképezőjét is, imádom - és ráadásul a hónapban nagyon kedvező a vodás ajánlat, de én még tartom magam, ha most akciós, lesz ez még akciósabb is. A kis telóm még mindig jól bírja magát, bár a powerbankot már vinnem kell mindenhová, de működik a kis drága - és ráadásul nagyon jó képeket is lehet vele készíteni, csak nem az automata funkciót kell használni.
A gépet csak akkor kapcsolom be, ha nagyon muszáj, facsebukról teljesen leszakadtam, a függőségem teljesen megszűnt - egyszerűen olyan szinten nem érdekel, hogy hűha. Viszont átszoktam az instagramra én is. Olvastam róla, hogy a facsénak teljesen leáldozott és a fiatalok teljesen átköltöztek oda, és ezt Dávid is megerősítette. Teljesen igaza van, sokkal jobb, mint a facse.
No, most ideje reggelizni és azt hiszem, ma megpucolom az ablakokat és erősen rákoncentrálok a mostanáig ismeretlen kőgazdag köbüki felbukkanására, hogy a nyugger-lét lehessen a főállásom (upsz, bilibe lóg a kezem).
Pussz.