Hétvégén regisztráltam a DogSurf-re – itt lehet kutyaszittert találni sétáltatásra, megőrzésre, erre-arra. Az esélytelenek teljes nyugalmával kerestem rá Pilisre, és amikor kidobott egy csajt a rendszer, akkor sem hittem el, hogy ez a mi városunk – ugyanis ott volt mellette két távolibb helyiség is. De, mint kiderült, ez a csaj bizony helybéli. Ráadásul kutyakiképző is. 

Regisztráltam szitternek is, de ott valami hülye tesztet is ki kellett tölteni, hogy szitter lehessek és majd visszajeleznek. A teszt azért hülye, mert szerintem négy kérdésre adott válaszból nem lehet eldönteni, hogy valaki alkalmas-e kutyázni, vagy nem. Pláne négy olyan kérdésből, amelyekre a lehetséges válaszok közül alig alig találtam olyat, amivel egyetértek. Az egyik például arról kérdez, hogy mivel lehet etetni a kutyát, és felsorol tésztát, rizst, csirkecsontot stb. Na most a csirkecsont szálkásan törik, DE a csirkeláb (ami szintén csont) vagy csirke farhát viszont jó a kutyának. Vagy a másik kérdés, ha rátámad egy másik kutya a kutyámra, mit teszek, és voltak olyan válaszok, hogy a./ leráncigálom róla, b./ orvoshoz viszem c./ „nem veszek róla tudomást” és haladok tovább… na erre mondtam „anyád” azért ez függ a támadás mértékétől is.. nyilván ha egy kis civódás van, akkor is más az eljárás, meg akkor is, ha egymás torkának esnek.. így nem lehet normális válaszokat adni, és engem ez zavar. Ha tényleg ezen múlik, hogy regisztrálhassak arra az oldalra, akkor megette a fene az egészet, meg azt is, aki ezt a tesztet kitalálta, mondván „olyan emberek kellenek, akikre az oldal üzemeltetője is rábízná a kutyáját”. 

Pedig határozottan állítom, hogy értek a kutyákhoz – nem csak az utóbbi időszak miatt, hanem azért, mert mindig is volt kutyám, sőt, kutyaiskolába is jártunk rendszeresen, sőt, önkéntes is voltam évekig, sőt, egyik kutyusommal sorban nyertem a kiállításokat… 

Azóta több oldalt végignyálaztam a neten, és vannak különböző kutyapanziók, olcsóbbak és drágábbak is, de nekem nem szimpik. Ez a csaj meg igen, akit találtam. 

 

 Barátnőmnél jártam pénteken...a kutyája elkanászodott és átvette a falkavezérséget (én szóltam előre!)… például amíg barátnőm nem volt otthon, szétszedte a házat, a ruhásszekrényt, átrágta magát az ajtón, stb., ráadásul örökké hisztériás kutyaugatással követelőzött… ekkor hívott fel kétségbeesetten, hogy belátta, hogy nincs más lehetőség, változtatni kell, de hogyan? 

Szerencsére megfogadták a tanácsaimat és a párjával változtattak néhány dolgon, aminek következtében a kutya pénteken már egy teljesen más energiaszinten mozgott. Öröm volt ezt látni és tapasztalni. Pénteken tovább motiváltam, mondván, ha a saját energiáin változtat, a kutyája is változik. Mivel látta az eredményeket, így látok esélyt a további változásra is.

Jók ezek a visszajelzések :)

Nem az a boldog kutya, aki agyon van kényeztetve, hanem az, aki kutyaként van kezelve. 

Fülesem is újabb nevelési fázison megy végig. Jelenleg az etetést újítjuk meg. Időhiány révén mindig csak úgy gyorsan letettem elé az ételt, hogy ehessen – ami teljesen helytelen, ugyanis úgy helyes, hogy nem izgatott állapotban, hanem nyugalmiban eszik. És persze azidőhiány is csak egy hülye kifogás, mert arra van idő, amire akarok. Nem? De. 

Szóval elkezdtünk „játszani”, türelmesdit. Kaja letesz, és gazdi türelemmel kivárja, amíg a kutya nyugalmi állapotba kerül. Csakhogy Füles ilyenkor izgatott, így ez eltart jó pár percig, de türelem, engedelmes kutyát terem. Ez azért is fontos, mert meg kell tanulnia, hogy az étel felett (IS) a falkavezér rendelkezik, ő dönt, hogy mikor és mennyit ehet - és ezáltal tiszteletet és engedelmességet tanul – ami nem volt erőssége eddig. Nehéz ám a dolog, mert miközben ott várok tenyeremmel lefedve az ételt, és nézem a kutyát, csak azt látom, mennyire cuki… és amúgy mindent bevet izgatottságában, hogy az ételhez jusson, még puszit is ad. De gazdi kemény mint a teszkós kifli és kitart, emlékezteti magát arra, hogy ő irányít. Végül, győzelem. Legközelebb rövidebb ideig kell várni és rövidebb ideig, és rövidebb ideig… Tegnap

Hétvégén kertészkedtem. A négy eperpalánta teljesen kinőtte a hordót. Nevettem is magamon, én naív, kezdő kertész... Ültettem még virágot, meg átültettem és közben örömködtem magamnak, hogy milyen jól alakul, hogy a virágaim váltják egymást virágzás tekintetében. 

Irtottam borostyánt és vadszőlőt és lemetszettem az elszáradt orgonavirágok nagy részét. Tegnap meg napoztam is sokat. 

Idén ismét megyek Németországba, jippijé! Az időpont is megvan, augusztus.