Szeretem a hosszú ruhákat, amikben van egy kis nőies rafinéria (tehát nem a mamis zsákruha, meg a most menő "kézműves"), szombaton is egy ilyet vettem fel. Hosszú, fényben kicsit átsejlő, szép mintával és szabásvonallal. Már amíg kiértem az állomásra, megkaptam a dicséretet, de amikor Pesten bóklásztam benne - éppen M-hez tartottam a munkahelyére - megállított egy fickó, aki kicsit zavarban volt, hogy "hülye" kérdést tesz fel, de mivel biztattam, hogy majd én eldöntöm, hogy a kérdés hülye-e, hát megkérdezte, nem ülnék-e neki modellt. Kerekedett a szemem, hogy éééééénnnnnn???? és nagy bánatára azonnal elutasítottam, hogy biztos, hogy nem... kicsit még győzködött, hogy akár fényképről is, de legyek már a modellje, de nem adtam be a derekam.
Névjegykártyát vagy elérhetőséget nem kaptam, hogy mi lenne, ha meggondolnám magam, ezért egy pillanatig nem vettem komolyan az ajánlatot (szexelni meg van kivel), de tény, hogy az egómnak jót tett, hogy negyvenévesen ilyenekkel megállítanak, és persze azóta ezzel szívom M. vérét, hogy Én a Múzsa.