M. megint Németországban van, tegnap rám írt, hogy az út szélén hever egy tök jó lámpa, ami tök jó lenne neki otthonra, és meg se mutatja, mert tuti, hogy én azt mondanám, hogy itthon pont egy ilyen lámpára van szükségem, és azonnal hozza haza, de hát milyen ciki már felszedni az útról... de aztán végül csak megmutatta, és valóban ismer, mert én pedig tényleg azt mondtam, hogy bakker, de jó lámpa, de cuki az a harangvirágos búra, és azonnal fogja meg és vigye haza. Egy darabig még ódzkodott, hogy az út széléről vegyen fel egy lámpát, és mindenféle kifogásokat kitalált, de én meggyőztem. Egyrészről ad1. a lehetőségeket mindig ki kell használni, mert ha nem teszi, esetleg más használja ki (és viszi haza a lámpát), ad2 ha nem működik kidobja, ad3 ha működik, van egy brutáljó lámpája, ráadásul az a lámpa úgysem kell senkinek, neki meg szüksége van rá, hát miért hagyná ott?

Végül is hazafelé is ott volt a lámpa, így haza is vitte. Azt mondja egy kis esztétikai hibája van, de teljesen jól működik.
Hihetetlen, hogy ott, milyen csodálatos, jó állapotban lévő dolgokat selejteznek ki az emberek, de ami a legjobb, hogy ott be is lehet gyűjteni őket, mert nincsenek olyan negatív elemek, akikkel meg kell küzdeni.
Szerintem tök cuki, az albérletébe kiváló, de némi kreatívsággal itthon is el tudnám képzelni.