Hajnalban a kertben a kávémat kortyolgatván néztem ahogy a vörösen izzó nap felbukkan a horizonton és elárasztja fényével a világot… hallgattam a madarak csivitelését, és hálát adtam a csodálatos otthonomért, és a környékért, ahol élek… majd ezt az idillt, én balga, megszakítottam azzal, hogy belekukkantottam néhány cikkbe… az olvasás bizonyos esetekben káros az egészségre.
Csodálatos természeti adottságokkal megáldott területen található a település, a Gödöllői dombság nyúlványán. Pilis külterületén találhatóak a cikkben említett, hangulatos kis présházak, pincék. A Hegyeki pincesoron most, a hétvégén rendezték meg másodjára a Pilisi Borzengés nevű rendezvényt.
Mégis úgy lett beállítva a város, a környék, mintha az már maga lenne a Pokol Tornáca, nyomorral, bűnözéssel...


Nem, nem az. De legalábbis nem ilyen formában. Együtt érzek ezekkel az emberekkel, de Pilis nem (csak) erről szól...

Pilis sem maga a tökély, itt is van mit fejleszteni, javítani (de még mennyire). Ha már az utaknál tartunk, nemhogy a külterületeken nincs rendes út, de a város főutcája is egy nagy kalap k.k., olyan kátyúkkal van tele, hogy hogy egy komplett lakótelepet el lehetne rejteni bennük. Nekem is sok minden van, ami nem tetszik itt, de… de.

Sőt, az is tény, hogy az utóbbi időben növekedett a betelepülők száma, és az elszegényedés is… és igen, vannak a városnak bűnözők által sűrűn lakott részei is, na de hol nincsenek?

Minden településen vannak jobb és rosszabb környékek, gazdagabb és szegényebb rétegek… van, ahol ez jobban kiéleződik, van, ahol kevésbé… mindenhol vannak jó és rossz, tisztességes és bűnöző emberek. Pilis semmivel se jobb, vagy rosszabb, mint bármelyik másik település. És mindenhol élnek olyanok, akik a jóban csak a rosszat látják, és olyanok, akik a rosszban is a jóra koncentrálnak.

Van, aki azért költözik külterületre, mert ott szeret élni… mert ott csend van, nyugalom és béke… távol az emberek és a világ zajától… és kevesebb a szomszéd. Bár én még belterületen lakok, ahová betonút vezet, de ez a rész is már a faluvége-hangulatot árasztja magából… és én ezt szeretem… jó elindulni, és jó ide hazatérni…

http://mno.hu/hetvegimagazin/preshazblues-1343204

Kolléganőm pénteken hívott, hogy vágyok-e még fekete cicmákra? 
Reggel már hívtam is a kolléganőmet, hogy hogy van a "gyerek". Szerintem, amíg haza nem visszük, őrületbe kergetem a csajt az érdeklődésemmel, de ha egyszer érdekel...

Hogy is lehetne egy (ma) 4 napos cica? Már akkora, mint egy mobiltelefon (ne kérdezzétek, melyik fajta), és egész nap eszik-alszik, de a szemei még csukva vannak. Fényképezni még nem lehet, mert nem más, mint egy fekete paca.
Boldoggá tesz az a tudat is, hogy "jó családból" származik, egy kézhez szoktatott, elkényeztetett kis dögöt fogok kapni. Úgyhogy már elkezdtem ünneplőbe öltöztetni a szívem, nagyon várom a kis jövevényt.