Ma végre érzem ismét a hagyma erejét... bitangerős, én mondom... tegnap végre nem voltam lázas, és ma az éjjeli gyilkos köhögőroham is elmaradt végre... 

Jól belecsaptam az új évbe... de a kikényszerített pihenős időszakom meghozta az eredményét, és mivel mást nem nagyon tudtam tenni, gondolkodtam... átgondoltam a tavalyi évemet, számot vetettem vele és elbúcsúztam tőle, és átgondoltam az ideit is... célok, tervek... mit kell máshogy csinálnom, mit kell változtatnom.

Időközben a hidegre való tekintettel a sátáni kutyám szobakutyává avanzsált, mert a család kérges szívű férfitagja kikönyörögte... amúgy nem lenne rá szükség, ugyanis vastag bundával rendelkező, kifejezetten udvari fajta, de persze én sem akartam, hogy a mínuszokban kint cidrizzen, ezért szigorú szabályokat kikötve engedtem a nagy, barna könyörgő szemeknek (nem a kutyáénak) és beadtam a derekam... a kutya gyorsan megszokta az új formációt, és boldogan trónolt a kis kosárkájában egészen ma délutánig, amikor is magára hagytam a diót, amit éppen pucoltam... ő meg nem tudott neki ellenállni és belecsócsált... amit én természetesen nehezményeztem. Úgyhogy mivel megszegte a szabályokat, én meg korántsem vagyok olyan lágyszívű, mint imádott "apja", ezért most a kinti helyén elmélkedhet a lopott dió ízéről...