Alapvetően egy kedves kis tündi-bündi vagyok, intelligens, jól nevelt úrinő, aki soha nem emeli fel a hangját és mondhatni, fát lehet hasogatni a hátán, annyira türelmes. Mindig mindent megpróbálok megbeszélni, megoldani, kompromisszumra jutni. A veszekedést olyan... primitív dolognak tartom.

De van, akinél ez nem működik. És volt, aki nagyon csúnyán kihasználta a türelmemet.

Ma jött el a napja, amikor azt mondtam, elég.
Nem. Többet nem. Soha többet nem.

És nem voltam sem tündi-bündi, sem jól nevelt úrinő, és semmi olyan vonásom nem volt felfedezhető, ami jellemző rám. Sőt, minden voltam, ami egyébként nem én vagyok.

És nagyon, de nagyon jólesett.