Nyolc hónap csend után rám ír, panaszkodik, drámázik egész este a barátnőjével kapcsolatban. Én a lehetőségekhez képest igyekszem pozitív tanácsokkal ellátni, biztatni. Nem várok érte semmit cserébe, viszont amikor két nappal később megkérdezem egy kerek, egész, jól megfogalmazott mondattal, hogy jól van-e és minden rendben, akkor mondjuk nem azt várom válasznak, hogy "majd meglátjuk". Ennyi, és nem több. Gurul a gyógyszer, így hát megkérdezem, hogy vajon annak, hogy miután ő kér segítséget, egy normális válasszal nem tud megtisztelni, mi az oka - erre még válasz sem érkezik.
Hát akkor legközelebb, ha problémád van, fordulj inkább a fal felé.
Valószínű, hogy a történet arról szól, hogy bár ő a sirámai közben végig dumált, hogy így szeret, úgy szeret, ilyen csodálatos vagyok, meg intelligens meg blablabla, és ő valójában azért jött össze azzal a csajjal, mert én én nem akartam vele újrakezdeni, és én javasoltam neki (valóban, úgy gondoltam, akkor megszabadulok tőle), és egyébként is mással voltam akkor, stb. - közöltem vele, hogy nem csak "voltam", hanem még "vagyok" is. Mással.