Persze, elvben tudom én is, munkahét kezdete és vége...
De miért van ennek olyan nagy jelentősége...? Valóban ilyen sokan gyűlölik a munkát... a munkájukat? De akkor miért csinálják...? Persze, tudom, kifogás van dögivel, hogy ki-miért nem vált, de az érzésem az, hogy bizonyos emberek, bárhol is dolgoznának, azt is utálnák...
Szeretem a hétfőt.... meg a keddet, szerdát és az összes többi napot is (a napoknak amúgy olyan mindegy, hogy szeretjük-e őket, de így valahogy barátságosabb élni)
És ha ez szóba kerül, és én azt mondom, hogy szeretem a hétfőt is, néznek rám, mint egy ufóra...
Örömmel megyek be a munkahelyemre, mert szeretem a munkámat, mert nagyon érdekes, szeretem a kollégáimat (persze itt is vannak agyabuggyantak is, de velük nem foglalkozom), az irodámat, ahonnan remek a kilátás és szabad perceimben a hegyeket pásztázom (mert még odáig is ellátni) , sőt (na ez aztán mindennek a teteje, tudom) a főnökeimet is szeretem (és tovább megyek, ők is szeretnek engem... :D).
A munkaidőmön kívüli időt ugyanúgy szeretem, tehát nem arról van szó, hogy valami magányos, besavanyodott manya vagyok, aki a munkájában éli ki magát... talán pont ellenkezőleg... nekem úgy a normális, ha a jót látom a dolgokban... és ez nem hurráoptimizmus, hiszen nekem is akadnak nehéz pillanataim... de ezek függetlenek attól, hogy hétfő reggel van-e, avagy péntek délután...