Mindig vigyorgok, amikor a hulahoppkarikát hullahopp-nak írják, de végül is ezt is lehet, szóval... hullák hopp! :).  

Én azt szeretem benne, hogy valóban elég napi tíz perc (akár reggel-este 2*5 perc), hatását rendkívül gyorsan kifejti és még szórakoztató is. Megjegyzem, én nem bonyolítom túl a dolgokat, még mindig a lánykori karikámat pörgetem és teljesen elégedett vagyok vele, pedig nem is fa, nem is töltöttem tele rizzsel, homokkal, lósz@rral, ahogy a neten itt-ott tanácsolják /nyilván amikor már valaki vérprofi, vagy hulahopp világbajnokságra készül, akkor nem így fogja csinálni, de egyébként kezdőknek tök felesleges ilyennel macerálni/.