Erős személyiség vagyok... csak megyek, mindig előre, kitartóan és makacsul. Számomra nincsen lehetetlen, ha valamit eldöntök, az úgy van, megcsinálom, még akkor is, támadások érnek, ha azt mondják "hülyeség" "ez lehetetlen". Makacs személyiségemből adódóan a mélypontjaim is intenzívek... De akkor is, úgy is, csak arra tudok gondolni, hogy átmeneti állapot. Elmúlik. Most fáj, de tudom, felállok, és megyek tovább, mint ahogy eddig is tettem....
Még a legnagyobb drámám közben is a kiutat keresem.
Egy ideje olvasom Hozleiter Fanny Mosolyka naplóját a facebookon. Ő egy 25 éves magyar lány, aki gyógyíthatatlan betegséggel született, életét egy kerekesszékben tölti, egy kupakot nem tud lecsavarni egyedül egy üvegről... mégis hihetetlen erővel és energiával rendelkezik, amivel olyan sok embert motivál.
Írásai nagyon mély és intenzív érzéseket hoznak elő belőlem. Erőt ad és elgondolkodtat.
Szégyellem magam. Nem én vagyok erős személyiség, hanem Ő. Csodálom és tisztelem őt azért, aki.
Most is voltak gyenge napjaim, de őt olvasva... elszégyelltem magam gyengeségemért... vettem egy mély levegőt, és ismét felálltam.
Ő azt mondja, nincs lehetetlen.
És ha Ő mondja, akkor úgy is van.
