Ma reggel Béla (az egerem) - örömében, hogy végre felébredtem, a szekrény tetejéről ugrott a nyakamba... de elvétette a célt (hála Istennek).
Sajnálatos módon senki nem jelentkezett az örökbefogadása érdekében - ezért úgy döntöttem, hogy gondoskodom a szórakoztatásáról és - nem, nem a családját költöztetem ide -, napokon belül kap egy nyávogó társat, akivel jó barátok lehetnek. Vagy nem, de azt majd leboxolják egymás között.
A pályáztatás már folyik, jelenleg a legesélyesebb az egyik itteni barátnőmnél lakó két versenyző, köztük fog eldőlni a verseny. Mindkettő gyerek- és kutyakompatibilis és referenciaként egér mentes környezetet és gyíkolást tudnak felmutatni. Ja, és bónuszként még egy hónap garancia is van az örökbefogadás után, visszavihetem, ha nem válik be (hát ezen a beszóláson remekül mulatok).
És eldöntöttem, akármi is történik, az új lakót nem fogom szívembe zárni, itt ő csak egy alkalmazott lesz, egy helyettes, egy pótlék... Ha nem lenne muszáj, nem hoznék ide egy új cirnyót... ezt most még árulásnak érzem Mazsimmal szemben, hiszen ki sem hűlt még a helye az ölemben... - még mindig reménykedem, hátha visszatér.... - de a helyettesítését haladéktalanul meg kell oldanom, mielőtt Béla átveszi a falkavezéri szerepet.
