Sokszor hallani nőktől olyat, hogy "jajj nem vesz el", "jajj nem akar házasodni"... és a kérdés, hogy vajon mit tegyenek, hogy ez változzon?
Nos, erre az a válaszom, hogy semmit. Ne akarjanak házasodni.
Engem sosem érdekelt a házasság. Nem nézegettem esküvőket, habos-babos-fodros esküvői ruhákat, teljesen hidegen hagyott az egész. Úgy voltam vele, hogy ha szeretjük egymást, és boldogan élünk együtt, akkor minek ez a vacakolás? Csak felesleges pénzkidobás.
Na, ennek ellenére - vagy tán éppen emiatt minden pasim el akart venni, teljesen rá voltak kattanva a témára. Volt, amelyik ruhaszalonokba cipelt, és mutogatta a ruhákat, hogy ehhez, ahhoz mit szólok. Nem szóltam semmit. Nem érdekelt. Én voltam a férfi a "haggyámáilyenfassággalhátnemjónekünkígy" hárítással.
A férjemmel több évi együttélés után kötöttünk házasságot, de azt is csak azért, mert raplizott, hogy én biztos nem szeretem, nem gondolom komolyan a kapcsolatot, nem vállalom fel őt és a többi, és a többi, és ha nem megyek hozzá, akkor szakítani fog velem.
Ugyan nem értettem a hisztit, hiszen mint írtam, akkor már évek óta együtt éltünk, de mondtam neki, na jó, ha ez kell a boldogságodhoz, legyen papír, és lőn egy esküvő. Habos-babos-fodros ruha, nagy buli nélkül.
Aztán eltelt néhány év, és jól elváltunk.
Azóta sem értettem meg, hogy mire jó ez a macera a házassággal, papírokkal.
De arra viszont rájöttem, ha nem akarsz férjhez menni, minden férfi nősülni akar.