Ma reggel, hogy történt nem tudom, biztosan nem ittam elég kávét, vagy a napsütés és a madárcsicsergés vette el az eszem, de bizony kifordítva vettem fel a nadrágomat. Egy vékony fekete nadrágról van szó, vékony fekete varrással, így hát nem tűnt fel a dolog.... csak a vonaton.
Nekem ettől bizony nagyon jókedvem lett és jót nevettem.... megalapozta a napomat. Még szerencse, hogy ma még nem a rövid kabátomat vettem fel, hanem a hosszút, ami ápol és eltakar, valamint a csizmám is térdig érő, ami jelen esetben kifejezetten szerencsés, úgyhogy vissza is vettem a kabátot és abban ücsörögtem végig az egy órás utat.
A hab a tortán, hogy van egy kedvenc kalauzom, aki szintén igencsak kedvel engem, és ma reggel, micsoda véletlen, éppen azon a vonaton teljesített szolgálatot, amivel én is jöttem (évente kábé kétszer találkozunk). És persze azonnal jött oda hozzám beszélgetni, és nyilván a ruházatomat is jobban végigszemléli, mint mások. Reménykedtem benne, hogy inkább "szép szemem tüzében" veszik el, mint hogy a nadrágom varrását nézze, és az is igaz, hogy manapság már olyan a divat, hogy semmi nem lehet feltűnő, egy pasi meg úgysem ért hozzá.
Azért reménykedtem benne, hogy ami kilátszik a kabát és a csizma között, nem túl feltűnő, majd miután leszálltam a vonatról, spuri fel az irodába gyorsan rendezni soraimat.
Na szép kis baleset, de hát, igen, így jártam és igen, ez vagyok én, Cirnyó és az vesse rám az első követ, akinek nem volt még ilyen bolond reggele.
Remélem az egész napom ilyen bolondosan és vidáman, jókedvvel telve zajlik majd le, kívánok Nektek is hasonló jókat :)
