Mint tudjuk, idénre is ki van írva egy világvége, mit ad Isten, éppen decemberre, szóval ez az egész karácsonyi haccacáré dolog tök felesleges, hiszen idén a Karácsony világvége miatt elmarad. Ho-ho-ho-ha-ha-ha

Immáron negyedik napja van az, hogy reggel 8 órától este 7 óráig minden óra adott percében csörögni kezd a telefonom, csörög hármat-négyet, majd leteszi a hívó fél, aki egy bizonyos "magántelefonszám". No most én olyan flúgos is vagyok, hogy fenntartom magamnak a döntés jogát, hogy akarok-e beszélni a hívó féllel, vagy nem, és bizony nekem kiskoromban megtanították a szüleim, hogy ismeretlenekkel ne álljak szóba, így hát a kedves "magántelefonszám" fedőnevű félnek esélye nincsen nálam. Ezt amúgy, akik ismernek, tudják is, így vagyok elfogadva, szóval soha nincsen belőle probléma.

Az első nap, amikor este 7 órakor "magántelefonszám" nevű barátom újra hívott, felvettem, mert mondom, ha ilyen kitartó, hátha valami ismerős az mégis, megkérdezem, mit akar.. de pár másodperc csönd után elkezdett kicsörögni, mintha én lennék a hívó fél. Nyilván valami automata szórakozik velem, hát nagyon vicces (nem). Lenémítottam a telefont, de emiatt esélyes, hogy azoknak a hívását sem hallom meg, akikkel viszont szívesen beszélnék. Nem, azt nem fogom megvárni, míg a központban felveszik, hogy meg tudjam, miért is zaklatnak lassan egy hete, mert nem akarok semmilyen üzletet kötni, és azt sem akarom, hogy mondjuk valaki az én számlámra telefonálgasson (igen, paranoiás is vagyok).

Csak reménykedhetek benne, hogy az automata megunja a hívogatásomat, de mivel az egy automata, nyilván nem fogja megunni... pedig ez már egészen szépen kimeríti a zaklatás fogalmát. Lehet, hogy lesz egy beszélgetésem a szolgáltatómmal, bizonyos híváskorlátozásokkal kapcsolatban.

Írtam... aztán rájöttem, túl népszerű lett a blogom és olyanok is olvasták, akiknek nem kellene. Így hát bezártam és írtam máshol... aztán megint máshol... aztán itt kötöttem ki.

Mára eljutottam odáig, pont nem érdekel, hogy ki olvas, vagy ki nem... ez az én naplóm, én gondolataim, én érzéseim. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, lehet tovább ballagni. Hogy ki mit gondol rólam, az meg nem az én dolgom. Mindenki saját magáról állít bizonyítványt azzal, hogy vélekedik másokról...

Nem mellesleg itt, a kezdetektől eldönthetem, hogy kinek a megjegyzését engedem közzé tenni, tehát nem lehet csak úgy garázdálkodni. Muhaha.

Aki mondjuk halálos unalmában azt sem tudván mit kezdjen magával és az előzményeimet szeretné böngészni, mert tök kíváncsi, hogy miket hordtam össze és vissza, az itt szépen a jobb felső sarokban kattintson a korábbi bloghonaim menüpont alatti linkekre. A legrégebbi blogomban nagy lelkesedésemben minden bejegyzést privátoltam, azok feloldása folyamatban van, és mivel nem szoktam halálosan unatkozni, eléggé lassú ütemben haladok. De azért ott is lehet böngészni.

Hát nem azé' mondom, de engem a blogol nem értesített a kommentekről... ezért nem is válaszoltam rájuk. Upsz, és hoppá, és bocsiiii.... :) de mivel annyira régiek, szerintem most már nem válaszolok rájuk...de azért mindenkitől bocsánatot kérek, így utólag is...

Befejeztem ezt a blogot, mert túl sokan olvasták, olyanok is, akiknek nem kellene... elkezdtem máshol írni... aztán megint máshol... és mára eljutottam odáig, pont nem érdekel, hogy ki olvas, vagy ki nem... ez az én naplóm, én gondolataim, én érzéseim. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, lehet tovább ballagni. Hogy ki mit gondol rólam, az meg nem az én dolgom. Mindenki saját magáról állít bizonyítványt azzal, hogy vélekedik másokról...

Nem mellesleg a másik blogban kezdetektől eldönthetem, hogy kinek a megjegyzését engedem közzé tenni. Muhaha. Tudom, ezt már itt is megtehetem, de késő...

Szóval... ha egy régi ismerős erre tévedne...

Íme az utózmány... (na, jól kiestem az itteni dolgokból, egy béna linket nem tudok beilleszteni sehogysem, na de nem is számít), aki tovább akar suhanni a másik naplómba, az pötyögje be szépen a böngészőbe: www.cseppek.blogspot.com és ott lesz Jagika.

Pápá!

Mer' én olyan előrelátó vagyok, és mer' évek óta felvásárolják előlem a Törptélapókat a boltokban, most jól bevásároltam, hogy a kollégákat legyen mivel felköszönteni, ha eljön az ideje.
Lelkesen be is csúsztattam a zsákmányt a fiókba, és büszkén megveregettem a vállamat, hogy idén ezt ilyen ügyesen letudtam. 

Hátöhm... újabb készlet beszerzésére van szükség...

olyan ember "babája", akinek a már majdnem egy évvel ezelőtt megszűnt párkapcsolatának a fényképei még mindig fent figyelnek az oldalán...(és, hogy tuti nem hinném el, hogy le van zárva, az is biztos).
De mindenki maga dönti el a saját értékét... 

létezik még olyan személy, aki nem látta a Forrest Gump című filmet, így tegnap egymilliomodjára is végigbőgtem megnéztem.

... vannak nehéz napjaik, azaz "ha a zsebben nem turkáltál volna, a fogad is megmaradt volna."