Néha rá szoktam kattintani a "következő blog" ikonra. Nagyon érdekes naplókra szoktam bukkanni. Persze olyan is van, hogy számomra érdektelen témákat dob a gép, ez ma is így volt, engem a kereszthímzés például nem hat meg, a gyöngyök szépek ugyan, de annyira nem érdekel a téma, hogy végignézzek száz ilyen blogot... márpedig ma gyöngyös napja van a bloggernek, gondoltam is, hogy na ez ma nem az én napom, ám a következő blognál elakadt a szavam... javasolom, nézzétek meg...

http://gyongyfak.blogspot.hu/

... és felmerül a kérdés, hogy mi motivál egy ember arra, hogy egy másik embert látván a fék helyett a gázt nyomja meg, és hidegvérrel, kegyetlenül átmenjen rajta...
... vajon mit érez, mire gondol olyankor... 

... kérdések, amikre nincsenek válaszok... mert nem lehet rájuk válaszolni... mert mi lenne a válasz?.... válasz lenne a válasz?....

Vannak emberek, akiknek az életükbe, világképükbe nem tartozik bele a boldogság fogalma. Ők azok, akik csak addig barátok, amíg a nyavajogni kell a sanyarú lelki/anyagi sors miatt. De amint a másik félnek egy kicsit beköszönt a boldogság, az mint zavaró tényező jelenik meg az eddig békésen szenvedős, nyunnyogó kapcsolatban, fészkelődni kezdenek és sokszor nem is tudatosan, de elkezdik kavarni azt a bizonyos végterméket, és szöges bakanccsal akarnak beletiporni a boldogságba. "Hát hogy képzeli a másik ezt? Nehogy már neki jó legyen, micsoda dolog, hogy boldog, én meg nem vagyok az!" Egy kis kavarás itt, egy kis kavarás ott és ártatlan szemekkel hátradőlnek mint a moziban és várják az összetűzést és már dörzsölik a kezüket, hogy jajj de jó kis balhé lesz menten.
Nincsenek tisztában a tetteik súlyával, következményeivel, azzal, hogy olyan is előfordulhat, hogy kavarás közben véletlenül beleeshetnek a fazékba és belefulladhatnak.Vagy akár bele is fojthatják őket.
Ha tudnák egyesek, hogy milyen veszélyes szakma a sz@rkavarás, lehet, hogy más szórakozást keresnének maguknak.

Vannak emberek akik a tötymörgést olyan tökélyre tudják fejleszteni, hogy az valami fantasztikus.
De megvan annak is a haszna, mert úgy felmegy a vérnyomásom, mialatt a száz métert megteszem a vonattól a munkahelyemig, hogy kávéra már nincs is szükségem.