Imádom a vihart.
Már ahogy közeledik, az elvarázsol...
ahogy egy pillanat alatt a ragyogó napsütés eltűnik,
ahogy mindent elfednek a sötét fellegek,
elcsendesül a természet és egyszerre leszakad az ég és a földdel egyesül...
imádom ezt az elementáris erőt, a harcot, a dörgést, a villámokat, a szakadó esőt, az energiák táncát....
a vihar utáni szivárványt, nyugalmat, csendet, illatot...
kicsit... kicsit ez mind én vagyok... (és itt most mindenki vonatkoztasson el a viharkároktól).