Miért van az, hogy egy szomorú bejegyzésre rengeteg hozzászólás érkezik, de egy örömmel telire kevés? Miért az a "jó", ha másokkal baj történik? Miért nem tudnak örülni az emberek a másik ember örömének?

Sosem értettem én ezt (sem), mint annyi mást sem. És néha elmélázok rajta. Persze választ nem kapok, mert bár olyan sok válasz van rá, de mégis, valahogy egyik sem az igazi.

Persze, én is magamból indulok ki. Nagyon szeretek együtt örülni másokkal. Nem az jut az eszembe, hogy jajj nekem milyen rossz, ezzel meg valami jó dolog történt, hogy rohadjon meg... Engem boldoggá tesz mások öröme. Sőt, inspirál, motivál. Számos könyvet elolvastam arról, hogy mit hogyan kellene csinálni a siker érdekében, de kitől lehetne igazán tanulni, ha nem azoktól, akik sikeresek? Mindig keresem az utat, a lehetőséget egy jobb élethez. Ha nem megy jobbról, megyek balról, ha onnan sem megy, keresek olyan utat, ahonnan igen. Futottam zsákutcába is, nem egyszer - és még fogok is futni. Estem már el, és bizony voltak olyan pillanatok, amikor halálért könyörögtem - és nem kizárt, hogy lesznek is még ilyen percek... de egy biztos, mindent meg teszek azért, hogy felálljak... Igyekszem észrevenni a lehetőségeket, és kihasználni őket. És arról ábrándozom, hogy én is a sikereimmel motiválhatok másokat.

Csakhogy ez nem így működik. Az emberek - tisztelet a kivételnek - bár állításuk szerint rosszul érzik magukat egy helyzetben, mégis szívesen elücsörögnek benne, anélkül, hogy tennének valamit a változásért. Mert szenvedni jó, és a könnyebb a poshadt pocsolya közepéről köpködni a mérget, mint tenni valamit, bármit azért, hogy jobb legyen.

Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ezek az emberek mire irigyek? Hiszen nem lehet tudni azt, hogy egy mosoly milyen sorsot takar el... és hát igen, hiszem, nem a fizikai gazdagságra irigyek, hanem sokkal inkább az erőre, amit a másik emberből éreznek, ami visz tovább és hajt és motivál és éltet.

És én továbbra sem értem, hogy miért jobb ez a gyűlölet, mint venni egy mély levegőt és azt mondani, nahát ez nem is annyira bonyolult, hiszen azt, amit ő tesz, én is meg tudom csinálni!

Dehát... én sokmindent nem értek...

Én meggyőzhető vagyok.
Pláne így, hogy az egyik kereskedelmi rádióban reggel, rögtön az első próbálkozásra, tizedik telefonálóként nyertem egy Memory-fedőmatracot.

Még a végén Királyfimmal 2012-01-01-jén Las Vegasban ébredünk (az a fődíj).

Éljen 2011-12-12, éljenek a spritiszták, a számmisztikusok, de leginkább köszöntöm a Szerencsémet, aki az utóbbi időben (úgy két évig) önkényesen lelécelt és nem tudom merre bóklászott, de már nagyon ideje volt visszatérnie és egy kis örömhormonnal töltögetnie a szervezetemet.

Miközben átfutottam a cikkek címeit a hírportálon, figyelmes lettem Norbira és az ő éjjeli tortájára - ami "Norbi éjjeli tortája" címmel indult. Ugyan el nem olvastam a cikket, de azért eszembe jutott, végre van valami jó ötlete a fickónak. Mert ugye enni jó. Éjjel is. Tortát meg pláne.
Kicsit lejjebb görgetve még egyszer ott volt a cikk ajánlása, csak ott "Norbi éjjeli tornája" néven futott. Mondtam, itt valami nem stimmel, visszagörgettem, és hát igen... szó nem volt tortáról... jaaaaa..... hát nem mindegy, hogy torta vagy torna, tudom én is, na de kinek mi jár a fejében, ugye :D

Hát, végül is az éjjeli torna sem rossz, nálam a Cirnyó-féle kódtáblázatban az is 1-es kódot kapott, bár azt hiszem, ez a torna nem az a torna.

A rádióban éppen arról van szó, hogy azt mondják a spiritiszták meg számmisztikusok, hogy a mostani dátum (2011-12-12) nagyon jelentős, illetve az elkövetkezendő kilenc nap az, amely meghozza az eddigi változások eredményét, leképeződését, azaz pozitív változások várhatóak.
Hát, én konkrétan két éve úgy szívok mint a torkos borz, úgyhogy tökre ideje van a felemelkedésemnek (és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a felhők szélén szeretnék lábat lógázni) és a pozitív dolgok leképződésének az életemben.
Bár személyes véleményem az - és itt egyetértek Joshi barátommal abban -, hogy a változás tökre nem a számoktól függ. Nincs jelentősége annak, hogy 2011. 11.11., 12.12., avagy 2012. 03. 03., 06. 06., vagy akár 12.12. van-e.
Az én álláspontom az ugyanis, hogy a dátum nem más, mint egy emberileg létrehozott időszámítás (ezt mutatja az is, hogy különböző kultúrákban más időszámítás szerint élnek...) ... de persze én nem vagyok sem számmisztikus, sem spiritiszta nagyonszakértő.
De persze, ettől függetlenül, természetesen, én olyan nyitott vagyok a pozitív változásokra, hogy ihaj és csuhaj. Képződjön csak végre a jó az életemben, képződjön.

http://www.harmonet.hu/ezoteria/62147-12.12.-az-ev-kulonleges-idoszaka.html&harmo=668366