Van, aki folyton csak panaszkodik, pedig igazából nincs is oka rá.
Van, akinek minden oka meglenne rá, de nem szól, csak ott sír, ahol senki sem látja.
Van, aki megtehetné, hogy ad, de inkább belerúg a kóbor kutyába, otthontalanba.
Van, aki odaadja a napi betevőjét és közben hálát ad, mert neki (még) van hova hazamennie.
Van, aki már nem tudja leplezni.
És van, aki még büszkén, kihúzott gerinccel mosolyog a világba csakazértis és titkolja, mert saját szégyenének tudja.
Ma már önhibán kívül is kerülnek értékelhetetlen helyzetekbe emberek.
Eljött a társadalom sötét éjszakája.
