Még alhatnék, de valami kihajtott az ágyból... álomkórosan bóklászom, miközben azon gondolkodom, mikor indítottam be a mosógépet ami csendes dürmögéssel forgatja a ruhákat tisztává... még alszom.... lustán ringatózva jönnek-mennek, zsizseregnek a gondolatok, miközben a fizikai világ türemkedik befelé szemredőnyeimen keresztül... hunyorogva tárom sarkig az ajtót és a napsütés ellentnemmondást nem tűrően világít a szemembe... miközben a kávé készül még időzöm álmaim között... Férfim hangjára vágyván ébredni egy gyors telefon és csukott szemmel hallgatom mélyenbúgó medvehangját, amely szeretettel ölel át és kíván jóreggelt... majd jóestéről álmodozunk együtt... szerelemhétvége vár ismét... a székbekucorodva, kávéillatot szippantva jön a gondolat.... eddig bárkivel is aludtam, zavart a közelsége... kellett a tér az alváshoz.... is... de vele egybekucorodva a tökéletes.... kávémba kortyolva robbanásszerűen támad az ébredés...

"... ma nincs más dolgom, annyi csak, estig kibírjam, máshol vagy...!"

Volt eper, nincs eper.
Mind az egész, kerek egy kilót, itt ültő helyemben betuszkoltam habtestembe. Meg mellé barackos párnácskás péksütit is, most pedig életmentő koffeintartalmú ital elfogyasztása következik.
Remélem nem áll bosszút az elfogyasztott táplálék, mert ma még munka mímelése kemény munkavégzés is tervbe van véve.

Reggel Kiskrapek nyakánál kullancsgyanús egyedet találtam. Mérete kábé akkora, mint itt ez a pont a mondat végén.
Már az említésétől is pánikba esett a gyerkőc és azonnal bőgni kezdett, pedig még csak nem is riadtam meg, ténymegállapítás volt, mint például.... süt a nap.
Doktornénink rendelési idejét megtekintve, némi gondolkodás után besétáltunk az oviba, és rövid konzultáció után pedig vissza, benéztünk a másik doktornénihez, biztos ami biztos, nem vártunk délutánig. Ott jól megállapították, hogy valóban kullancs és cselekedtek is eltávolítása érdekében. Gyerek persze férfimód bőgött, nem is a fájdalom, hanem a gondolat miatt, hogy itt most kullancseltávolítás esete forog fenn. Utána kapott a doktornénitől szép és vidám, mintás kék tapragaszt (ő hívja így), matricát, kifestőt, szóval jó üzletet csináltunk.

Későbbi problémákat elkerülendő lépések indulnak a védőoltás begyűjtése érdekében. Nem árt errefelé a védelmi rendszer felépítése, négylábú családtagjaink kullancsgyűjtő klubbot nyitottak, itt vidéken nem igényel nagy energiabefektetést a tagtoborzás, azt hiszem ez az első klub, amiben nem szeretném, ha a fiam tag lenne, pláne valami komplikációval.

Másra vágytam, de nem találtam... aztán elsétáltam mellette egyszer... majd mégegyszer... Ahogy rámnézett.... csábítóan hívogatott... és nem tudtam levenni róla a szemem... vonzott... a látványa... színe... illata... nem tudtam ellenállni a kísértésnek... egyre kisebb körökkel közelítettem hozzá... és kezdeményező típusként léptem oda, hogy megszerzésére kísérletet tegyek... Itt a lehetőség, gondoltam... vagy elhozom én, vagy elviszi más...

Elcsábultam... és most itt van előttem, én pedig élvezettel ízlelem... látványát, illatát, ízét örömmel fogadom magamba... és még porcukor sem kell hozzá, mert annyira édesen ízletes, ahogy a számban omlik szét...

Eper, Te kívánatos!

(és csak halkan jegyzem meg, hogy bár szégyenletesen csóró vagyok, mégis ez nem olyan dolog, amire túl sokat lehetne spórolni, hogy majd megveszem... most van itt a lehetőség, a szezon, ráadásul a költekezésen finomít az, hogy ez tömény vitamin, ráadásul jó áron mérték)

Én a kertben legeltem már tegnap édes meggyet, cseresznyét is, hamarosan lesz az eperfán is érett gyümölcs, érik a málna, alma... szilva... és finom az eper is!
Egyébként virágzik a gyönyörű rózsám... Elburjánzott lelkesen, de én ugyan meg nem nyírbálom.
Jó ez a kis kecó, csak a tél maradna el...