Másra vágytam, de nem találtam... aztán elsétáltam mellette egyszer... majd mégegyszer... Ahogy rámnézett.... csábítóan hívogatott... és nem tudtam levenni róla a szemem... vonzott... a látványa... színe... illata... nem tudtam ellenállni a kísértésnek... egyre kisebb körökkel közelítettem hozzá... és kezdeményező típusként léptem oda, hogy megszerzésére kísérletet tegyek... Itt a lehetőség, gondoltam... vagy elhozom én, vagy elviszi más...

Elcsábultam... és most itt van előttem, én pedig élvezettel ízlelem... látványát, illatát, ízét örömmel fogadom magamba... és még porcukor sem kell hozzá, mert annyira édesen ízletes, ahogy a számban omlik szét...

Eper, Te kívánatos!

(és csak halkan jegyzem meg, hogy bár szégyenletesen csóró vagyok, mégis ez nem olyan dolog, amire túl sokat lehetne spórolni, hogy majd megveszem... most van itt a lehetőség, a szezon, ráadásul a költekezésen finomít az, hogy ez tömény vitamin, ráadásul jó áron mérték)