ENJOY!

Papírsárkány

jajjjjjjj

2009. június 16. 08:47 - Jaguár

Félkómás hangulat után gyors ébredés, majd sikoltozás maximum hangerővel. Mert egy nő így reagál egy döglött madártetemre a mosandó ruhák közvetlen közelében, még a vére is kifolyt csórinak. Jelen esetben a nő, aki hisztirohamot kapott, én vagyok.
Jó persze tudom, minek a cirkusz, amikor a szárnyasjószág már hulla és a büdös életben nem fog bántani, de akkor gyertek ide és takarítsátok el.
Macska persze odaslattyogott, és terhelő tekintetemre válaszként döbbenten és csodálkozva nézett rám, mi a fenét cirkuszolok itt, amikor ajándékot kaptam. Köszönetképpen ismét arra a következtetésre jutottam, hogy még kajálni sem fogom beengedni.
Persze örüljek, most nem marcingolta szét úgy, mint a múltkor.
Meg örüljek, hogy nem hálótársat kaptam.
Na tessék, mennyi pozitívumot gyűjtöttem össze...
Fickó persze nincs a közelben... mondjátok, hogy mire kimegyek, nem lesz ott!!!

---
Naná, hogy ott van és még hullább mint előbb. Én persze zseniális aggyal kitaláltam, hogy majd a kutya kiviszi. Mert a kutyák gyűjtik az ilyen dögöket és biztos ráveti magát. Nagy nehezen becseleztem, mert ilyenkor persze jólnevelt és nem jön be. Ott matatott, megette a csalit, mit kiszórtam neki és NEM vette észre a verebet. Én meg sikoltoztam tovább, mert a dög egyre közelebb került a ruhákhoz.
Nagyon buta kutyám van. Persze senki nem mondta, hogy a vizslák okosak.
Én pedig ma fogok meghalni.

---
Minden erőmet összeszedve fogtam a lapátot, meg még egyet, amivel rátolom, és mély lélegzetet véve, sűrűn imádkozva és fogadkozva, hogy meg tudom csinálni, elindultam a fürdőszoba felé. Ott meg a macska nyalogatta a száját és néhány tollon, és vérfolton kívül semmit nem találtam. Jelenleg hihetetlennek tűnik, hogy mindenestül elfogyasztotta, de nem találtam még elrejtett darabokat.
Jó erős fertőtlenítővel felmostam, de az az emléket nem mossa ki meg a hányingert sem..
Még nem biztos, hogy túlélem a mai napot, majd ha az összes ruhát bepakoltam a mosógépbe és nem találok köztük egy madárfejet, na akkor talán lesz esély a túlélésemre.

Na, hát ez az én szappanoperám mára.

4 komment
Címkék: általános

A bejegyzés trackback címe:

https://egyparduc.blog.hu/api/trackback/id/tr513761138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pipacs 2009.06.16. 10:03:01

hát a ciccek már csak ilyenek, szeretnek büffkélkedni a zsákmánnyal! :D

szirom 2009.06.16. 13:51:38

:), remélem időközben minden rendbe jött! Jót derültem a szappanoperádon :) (bocsííí:))))

Rege Ata 2009.06.17. 06:45:30

Ügyes vadász a macsk', na! :-) És rendes lakótárs. :-) Megosztja veled, amije van, meg amit szerzett. :-) Ha nem fogadod el, hát akkor nem, neki úgy is jó. :-)

És igazad lehet.

:-)

biem 2009.06.17. 15:03:08

Szegény Te!
Nálunk anyum ilyen. Ha Ő visított, akkor én rohantam, és takarítottam el kismadarat, egeret, békát...
Ha én visítottam, Ő rohant és póktalanított. Jó kis munkamegosztás volt a miénk. Mióta nem otthon lakom, igyekszem felnőni a feladathoz és jó hosszúra növesztett karokkal kinyírni pókékat. :( Hogy az egerekkel ki végez???
süti beállítások módosítása