... gondolataim hálójának fogjaként rettegtem... kerestem a hibákat benne, mindent és bármit, egy apró jelet, ami arra int, ideje továbblépni... emlékek lenyomatát őrzöm, amelyek magukban hordozzák a tanulságot és figyelmeztetést, megbízni, soha-senkiben... miért történne most másképp mint eddig...?
Még jó, hogy Ő vigyáz rám... úgy, mint még soha senki.... nem enged megszökni... nem tesz mást, csak szeret... ENGEM...