Hétvégén Férfim határozottan kijelentette, hogy papír ide vagy oda, de Ő az én hites uram és ennyi.
Aztán tegnap, miközben elmerültem a krumplpucolás gyönyöreiben, egyszercsak odaállt mellém és megkérte a kezem. Döbbenten néztem rá és macskuszos zavarban lévő vigyorgással kérdeztem meg, hogy vajon elmentek-e otthonról és miért van ilyen vicces kedvében, de ő határozottan kijelentette, hogy most aztán nem viccel... később, egy barátjával is közölte a hírt, hogy itt ugyan lánykérés volt...

Riasztók, vészcsengők nem szólnak, a fene sem gondolta volna, hogy ennyi idősen, egy ilyen házasság és válás után az jut eszembe, hogy igen, itt van a Férfi, akivel kell a MINDEN!

Aztabetyárját...