Karácsony előtt egymást taposták az emberek, hogy bevásárolhassanak.

Most is egymást tapossák, csak most azért, hogy az ajándékaikat visszavihessék, becserélhessék.

Csendben ás halkan és zárójelben kérdezem, nem lenne-e jobb odafigyelni a másikra, és így megtudni, hogy mit szeretne valójában, minek örülne igazán és így beszerezvén az ajándékot örömet okozni neki?

Mivel nekem nem fontos a Karácsony, ezért lazán is kezelem a témát, nem küldök agyba-főbe üzeneteket ilyen-olyan csatornákon, bár igyekszem válaszolni annak, akitől kapok (azt mondjuk elismerem, sms-eket nem írok, de nem vagyok nagy telefonos és ez enyhe kifejezés), de ugyanígy vagyok minden ünneppel, se névnap, se születésnap, se húsvéti nyuszi, se szerelmesek napja.... de mit is lehetne várni tőlem, aki még a saját névnapját és születésnapját sem tartja számon, sőt annak is utána kell számolnom, hány éves vagyok...?

Persze azért abban bízom, hogy aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok és nem támaszt olyan elvárásokat velem szemben, amikről tudja, hogy nem tudom teljesíteni, mert tudja, hogy ilyen vagyok, amilyen...

... és most jön a következő felvonás, a Karácsony utáni láz, a licit, ki-mit kapott ajándékba... megint valami jó, amiből kihagyom magam...

Attól függetlenül, hogy megvan a véleményem a karácsonyról, és ezt le is írtam, tévedés lenne azt hinni, hogy nem érzem jól magam. Sokan mondták már, hogy mesében, álomvilágban élek, és nem szégyenlem, ha így is van, megvan a saját világom, a saját mesém, a saját életem, amelyet én építettem fel és jól érzem magam benne és mindent megteszek azért, hogy szeretteim is boldogok legyenek. Ebben a mesében szép a Karácsony.

Szeretem a Karácsonyom, szeretem a mesém, szeretem az életem.

Szerencsére ennek is vége, eltelt, kipipálhatjuk. Mivel számomra a Karácsony felesleges púp a hátamra, nem adja azt, amire eredetileg "kitalálták", illetve amúgyis azt vallom, hogy úgy szeress, mintha holnap nem tehetnéd, így hát ugyanúgy ahogy a többinek, ennek az ünnepnek sincs jelentősége számomra.

Tegnap dolgoztam ismét és megállapítottam (ismét), hogy a Karácsony nemhogy emberebbé tenné az embereket, de tébolyult őrültet varázsol belőlük, kezelhetetlen vadakká változnak. Képmutató világban egy képmutató, álszent ünnep, amikor a tömeg jelentős része ajándékokkal álcázva próbálja meg megadni azt a szeretetet, figyelmet a másiknak, amit egész évben elfelejt, teszi ezt úgy, hogy agresszív módon verekszi ki a neki járó jogokat és habzó szájjal vicsorogva balhézik, ha például a sorban valaki elé áll. Az ünnepi hangulathoz hozzátartozik az is, hogy zárás után, a rács alatt bekúszva támadják meg a kajáldát, hiszen mit ér a Karácsony gyorséttermi kaja nélkül? Méghogy a Karácsony a szeretetről szól... Az egész Karácsony, a szeretet szent ünnepe nem szól másról, mint pénzről, ajándékokról és kajáról. Kérdem én, hol a lényeg?

Számunkra minden nap ünnep, minden nap a szeretetről szól, arról, hogy boldoggá teszük azt, akit szeretünk... hogy igyekszünk minden lény javára élni... ám mégis, Királyfim kedvéért némi pluszt, karácsonyi hangulatot, csodát, varázslatot csempésztem az estébe, egy olyan Karácsonyt, amit én képzeltem el. Meghitt és csendes, gyertyafényes, összebújós, melyet az Ő hangja díszitett a sok karácsonyi dallal és elmondhatom, jól sikerült. Reménykedem abban, hogy Ő máshogy fog emlékezni a gyerekkorára, mint én.

Csak Királyfi kapott ajándékot, hiszen bár az apja is ott volt meg én is, egyértelmű, hogy egymást nem ajándékozzuk. Királyfim közölte, hogy a sok ajándékából mindenkinek jut, és milyen jó, hogy mindenki kapott ajándékot, hiszen mindenki jó volt, és olyan nincs, hogy a Télapó csak neki hozna... Igen, azt hiszem, erről - is - szól a szeretet. Büszke vagyok arra, hogy az én gyerekem.

Még hó is esett.

Jó dolog ám kiskorú uralkodómmal sütni-főzni, csak éppen az a bibi, hogy még nem ötévesem eljutott arra a szintre, hogy nem Ő segít nekem, hanem én segítek neki, mivel Ő sokkal jobban tud mindent mint én.

Hát férfi az istenadta. 

Minden errejárónak nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!

Na, ha valamitől hányingert kapok, az a karácsonyi nagy szeretetroham és egybeborulás, a színház, hogy hirtelen mennyire szeretik egymást olyanok, akik egyébként nem is tartják még a kapcsolatot sem. Mindent megbocsátok, de semmit nem felejtek, és az évek során megtanultam, hogy kutyából még a kínaiaknál sem lesz szalonna.

Kicsit lemaradván, most értesültem arról, hogy hackerek feltörték a VDSZSZ honlapját a napokban és egy közleményt helyeztek el rajta. A cikk teljes szövege itt található, de beidézem a hamis üzenet teljes szövegét. Nekem nagyon tetszik...

Locsifecsi kezdődik.

Én ajándékvásárlás területén ott akadok el, hogy képkeret! Párducos naná, hogy nincs sehol, pedig amikor nem akarok venni, az folyik ki az összes bolt ablakán, a többi meg annyira.... ratyi! Én meg nem vagyok megalkuvó macska, fene a fejemet, akármilyen gagyival nem egyezek ki. Meglátni és megszeretni...

Én örülök nagyon az ajándékoknak amiket beszereztem, és izgulok nagyon, hogy az ajándékozottak mit fognak szólni. Tudom, hogy örülnek majd, de mi van, ha mégsem?

Nekem sokkal inkább van tavaszi hangulatom mint téli, karácsonyi... de nincs is téli hideg, süt a nap, zöldell a fű a kertben....! Nagyon várom a tavaszt!

Tegnap kiszőkítettem a hajamat, mert ha az eredetire viszem a festéket, nagyon sötét... és most hangulatba jöttem "macerálni"... nagyon bejött a répaszínű frizura, ami ebből sikerült, gondoltam, úgy hagyom, előre vigyorogtam a megrökönyödött fejeken, de aztán mégis rávittem az eperszínű festéket és most nagyon vadpirosvörös vagyok, megérte a macera, mégha az én kétcentis hajam két hónap alatt le is nő... ma megyek a fodrászomhoz, nem újabb pasiért, hanem azért, hogy igazítsa ki a hajamat, mert a múltkori műve óta nem vagyok elégedett, sehogysem áll be....mint egy kócos kisfiú...

... és ha már ajándékvadászat volt, tegnap megleptem magam is szempillára vihető csillámmal, ez így gazdaságosabb, mintha sokezerért vettem volna meg a kettő az egyben szempillaspirált.

Ééééésssss..... Jár a vonat, jár!

Locsifecsi vége.